
Régi vakációs emlékeket felelevenítő sorozatunkban Benedek Erika, a baróti Gaál Mózes Általános Iskola magyartanára mesél gyerekkori nyári élményeiről.
2021. szeptember 10., 00:012021. szeptember 10., 00:01
– Kőszegremetén születtem, Szatmár megyében, a vakációim javarészét ott töltöttem, ebben a kis avasi faluban. De elemista koromtól rendszeresen része volt a vakációknak egy kéthetes táborozás, így kerültem el Kirulyfürdőtől, Moldván át a tengerparti pionírtáborokba. Akkoriból minden emlék kedves. Nagyon sok az illat-emlékem: a nyári folyó illata, ami olyan vonzóvá teszi már jó távolból, az őszi szőlőillat, ami nagyon intenzíven belengte a falut, vagy a szilvalekvár illata, amit ilyenkortájt minden második udvarban üstben kavargattak kalákában a szomszédok, kedvesek a rendkívül meleg nyári esték, vagy az első hó megérkezése előtti különleges „hóillat”, és persze azokból az időkből még a fenyő illatára is másképp emlékszem.
Természetesen felelevenednek a nagy utcai focizások, erdei gombászások is. A legkedvesebb tevékenységünk a csapatos játékok, fürdőzések voltak. A Túr folyócska nem folyik túl közel a faluhoz, de nem sajnáltuk a fáradságot, hogy naponta megtegyük az utat odáig, hogy kilubickolhassuk magunkat. Mintha hosszabbak lettek volna a napok, egy-egy napba rengeteg kaland belefért. Az én gyermekkorom téli vakációinak idejében még nagyon igaziak voltak a telek, hatalmas hóval (vagy én voltam sokkal kisebb!?), ki nem hagytuk volna a szánkózást, és miután jól megfagytam, nagyon szerettem a tűz mellett olvasni. Aztán jött egy füttyszó, és jött még egy hócsata, majd folytatódtak a könyvbéli kalandok, de kötni, varrni is megtanultunk, römiztünk, kártyáztunk, sakkoztunk rengeteget. Imádtam azokat a hosszú teleket – mesélte a pedagógus.
Középiskolás koráig a pionírtábor rendszeres programja volt a nyárnak. Ez volt „a” nyaralás.
– Nagy utazás ismeretlen helyeken, új világok, új emberek, barátok, alkalmazkodás. Bentlakásos középiskolás voltam, akkor a hétköznapokat már nem töltöttem otthon, így később a vakációk minden percét nagyon szívesen töltöttem odahaza – mondta.
A szórakozás, kikapcsolódás mellett kötelezettségek is voltak.
– Gyümölcstermő dimbes-dombos vidék az Avas, így az éppen érő gyümölcsöknek a betakarítása elég rendszeresnek nevezhető feladat volt. A leggyerekpróbálóbbak a nyárvégi szilvaszedések voltak, a földről az utolsó szemig fel kellett kapkodni az értékes termést, bármit is jelzett közben az ember/gyerek dereka térde. A szőlőszedés sokkal kellemes munka volt. Más feladatok is voltak: fát, vizet hordani, kisállatokat etetni – mondta.
A nyárra felhagyott iskolai feladatokat rendszeresen megoldotta, s bár imádta a vakáció adta szabadságot, az ősz közeledtével már várta az iskolakezdést.
– Voltak ajánlott feladatok/feladatgyűjtemények, ajánlott olvasnivalók. Olvasni szerettem. Ahogy közeledett szeptember, mi már vártuk az iskolakezdést, szívesen vettük elő a feladatokat, valahogy ebben már benne volt a társakkal való találkozás hangulata, gyakran közösen oldottuk ezeket, versenyeztünk, ki jön rá hamarabb. Igen, megoldottam a feladataimat, a románon kívül általában elég jól boldogultam mindennel. Mi megéltük a vakáció minden percét, annyira, hogy egy idő elteltével már elég volt, vártuk az iskolát. Manapság viszonylag ritkán hallom, hogy már vártam. Minden formában szerettünk együtt lenni, nem volt baj az sem, ha dolgozni kellett, csak legyünk együtt, csak beszélgethessünk, sohasem állt be a szánk, sohasem fogytunk ki a mondanivalóból, mindenről gondolkoztunk, mindenről volt véleményünk, és az információforrás is mi voltunk egymás számára, hiszen sehol sem volt akkor még az internet – summázta a pedagógus.
Három napig állt a bál a kézdiszéki Torján. Pénteken délelőtt kezdődtek és vasárnap este értek véget a Septemberfestre keresztelt falunapok, benne „nemzetközi” főzővetélkedővel és az elmaradhatatlan óriás túrós puliszkával.
Jubileumi kiadásához érkezett Csernáton messze földön híres rendezvénye, amely egyszerre szól hagyományőrzésről, közösségépítésről és szórakozásról. Szeptember 7-én, vasárnap tizedik alkalommal tartanak huszár -és katonadal-találkozót.
Átadta a Kovászna megyei önkormányzat az előkészítő osztályba induló gyerekeknek szánt felszerelt iskolatáskákat. 2250 gyermek részesülhet az ajándékban.
Szeptember 5-7. között zajlanak a 21. alkalommal megrendezett, Septemberfestre keresztelt torjai falunapok. Természetesen idén sem marad el a nemzetközi gasztronómiai verseny és az óriás túrós puliszka. Íme, a program.
Románia legszebb speciális iskoláját vehetik birtokba ebben a tanévben a háromszéki, sajátos nevelési igényű gyerekek: a sepsiszentgyörgyi intézmény egy felújított, kibővített, ultramodern felszereléssel ellátott oktatási egységgé vált.
A parkolási díjak fizetésének tekintetében is halad a korral Sepsiszentgyörgy: jövő hétfőtől csak digitálisan lehet majd fizetni a parkolásért a városban.
A Sepsiszentgyörgyi Helyi Rendőrség, helyi tanácshatározat alapján immáron több éve ellenőrzi a lovas fogatokkal való közlekedést a város területén. Augusztusban újabb, engedéllyel nem rendelkező szekereket foglaltak le.
Sepsiszentgyörgy egyik legnagyobb és legnépszerűbb általános iskolájának diákjai nehéz helyzetben vannak: a tanintézmény mindkét épülete felújítás alatt áll, az osztályokat üggyel-bajjal sikerült elhelyezni. Még egy egész tanévet kell kibírni.
A Mihai Viteazul Főgimnázium épületeinek felújítása akadozik, sportpályáján viszont zajlik a munka: itt épülnek a moduláris tantermek. Sepsiszentgyörgy egyetlen román nyelvű elméleti líceumának diákjai öt év után visszatérnek az intézmény területére.
Kétévente esedékes, immár 23. kollokviumát tartotta a Nemzetközi Címertani Akadémia augusztus 27–30. között Jászvásáron. Ez alkalomból Keöpeczi Sebestyén József erdélyi címerművész munkásságát bemutató tárlatot is berendeztek.
szóljon hozzá!