Szovátai csillogás

Tényleg szép Szováta! Még nincs megnyitva a tó, de annyian járnak-kelnek a fürdőhely utcáin, mintha szezon közepén lennénk. Készülnek is rá, szemmel láthatóan folyik a felújítás, a szépítés, s ami nekünk, magyaroknak igencsak jól esik: az utcák, üzletek, szórakozóhelyek, eligazító táblák, árjegyzékek, étlapok következetesen legalább kétnyelvűek. A kiterített medvebőrre emlékeztető tó még csendben szívja magába a meleget, körülötte megújul a padlózat, egyszóval: Szováta várja a vendégeket. Most éppen azt ünnepelték városszerte, hogy 142 évvel ezelőtt született a Tó. A világon talán az egyetlen olyan természetes tó, amelynek keletkezési idejét pontosan meg tudják jelölni, ezt jegyzőkönyvben is rögzítették az akkori közjegyzőségen: 1875. május 27. Íme, hogy is szól ez a történet a hiteles tanúvallomások tükrében:

„(…) 1875 év nyarán – jól emlékszem, éppen Úrnapja délelőttje volt– néhai Simon András sóőr társammal a mostani Illyés-tó fenekén lévő réten szénát gyűjtöttünk. Délelőtt 11 órakora hirtelen gyülemlett felhőkből borzalmas égi háború mellett nagy záporeső keletkezett, a Cseresznyéshegy felől jövő két patak rohamosan felnőtt, s magával sodorta az általunk boglyákba gyűjtött szénát, s levitte a Zoltán-hegy alá. A hatalmas felhőszakadás után tapasztaltuk, hogy a víz nem folyt le, hanem terjedelmes tóvá gyűlt össze. Merem állítani, hogy a víz azután soha többé nem folyt le, hanem terjedelmes tóvá gyűlt össze. Merem állítani, hogy a víz azután soha többé nem folyt le, hanem terjedve, szaporodva mostani tömegét nyerte.”  Dr. Lengyel Béla akkor talán nem is gondolta, hogy ez a jegyzőkönyv lesz később a nagy tó születési okirata.

Érdemes elmondanunk, hogy ez a Keleti-Kárpátok legnagyobb méretű hőtároló sós tava, 3,8 hektár területű, kerülete pedig 2 kilométer. A csaknem húsz méter mélységű medencében mintegy 250 ezer köbméter sós víz gyűlt fel, mely elraktározza a meleget, olyan, mint valami hőakkumulátor.

Ebben a csillogásban, varázslatos környezetben talán az egyetlen elszomorító, bosszantó fekete pont: a pusztulásra ítélt Bernády-villa. Évek óta szégyenfoltja ez a fürdőtelepnek, egyáltalán nem méltó ahhoz az emlékhez, ahogyan a híres marosvásárhelyi polgármesterről szoktak beszélni.