Szent Erzsébet-napi búcsú

Deresedő fenyvesek, ködfátyolba burkolózó hegyek és a bénító fagy ellenére tovarohanó patak csobogása fogadott vasárnap délelőtt a vérrel szentelt Úzvölgyében. Csend honolt az újabb nemtelen csaták színhelyévé alacsonyított magyar haditemetőben őrködő zúzmarás keresztek és kopjafák között. A holtak nyugalmát ugyanis ezúttal nem zavarta sem hangoskodó csürhe, sem az erdő takarásából váratlanul előlépő és az ide látogatókat vizslató karhatalmisták hadának fenyegető tekintete.

Tíz óra múltával a sírkertbe egyre sűrűbben szállingóztak a látogatók. Az immár 95 esztendős úzvölgyi harcos, Bartha Misi bácsi lánya és unokái kíséretében érkezett Sepsiszentgyörgyről, és szemei ismét könnybe borultak a megbecstelenített temető láttán.

Dél közeledtével mindenki a Munkácsról érkezett 11. Magyar Királyi Honvéd Gyalogezred által az úzvölgyi harcok emlékére 1917-ben emelt kápolna felé vette útját. A nemzeti színekkel díszített tábori oltárnál Papp Márton csíkszentkirályi plébános hirdetett igét a székely és magyar zászlókat szorongató híveknek, akik között az idősek és középkorúak mellett örvendetesen sok gyermek és ifjú volt található. „Szent Erzsébet példája arra int, hogy nem elegendő néha nagylelkűnek mutatkozni, nem elegendő időnként segíteni egy-egy rászorulón, mert az irgalmasság gyakorlása mindig elkötelezettséget kíván”– figyelmeztetett szent beszédében Isten szolgája. Az egyházi szertartás a magyar himnusz közös eléneklésével ért véget.

Mit jelentett részt venni a Szent Erzsébet tiszteletére és emlékére tartott úzvölgyi búcsún 2019-ben? – faggatunk néhányat a jelenlévők közül.

„Számomra, akinek nincs személyes kötődése Úzvölgye faluhoz, nem éltek rokonaim sem ott, sem Szentmártonban, a búcsú kizárólag a haditemető kapcsán fontos. Tudom, hogy a kápolnát a katonáink építették, akik közül sokan az itteni temetőben nyertek örök nyugalomra. Azaz, ma már ez sem egyértelmű, sajnos. Én éppen emiatt a »sajnos« miatt jöttem el a búcsús szentmisére, először, de nem utoljára. És jó volt ott, az előtt a tábori oltár előtt áldani az Istent, ahol a haza védői, több ezren kulcsolták imára a kezüket a vészes holnapra gondolva. És ha nem is a tűzharc félelmei miatt, de az Úzvölgyében én is a vészes holnapra gondoltam” – fogalmazta meg Kovács Csaba csíkszeredai tanár.

Az ugyancsak csíkszeredai dr. Holló Attila azért tartotta fontosnak részt venni a búcsún, mert „itt olyan események játszódtak le, amelyeket nem szabad elfelejteni. Kötelességünk megemlékezni ezekről, és nem csak nekünk, hanem majd az utódainknak is.” Kovács Zsolt csíkszentmártoni plébános rámutatott, „ez a kápolna nekünk egy összetartozási pont, ezért itt fontos a jelenlétünk. Különösen ezen a napon, hiszen Szent Erzsébet arra tanít, hogy a felebaráti szeretetet próbáljuk az emberek lelkében elmélyíteni.”