Székely haderő a kis magyar világban

A házigazda szerepét betöltő Lőrinczi Dénes történész köszöntője után a szerzővel beszélgető Magyarosi Sándor hadtörténész rámutatott, hogy a második világháború hadieseményeiről Magyarországon és Romániában hosszú ideig nem lehetett érdemben beszélni. Alkalmankénti szűkszavú felemlegetésük pedig a kommunista Szovjetunió torzító szemüvegén keresztül láttatta a történteket. Magyarhonban az 1970-es években kezdett a téma valósághűen nyilvánosságot kapni, és 1990 után Romániában is terítékre kerül. Az Észak–Erdélyben 1940 és ’44 között visszaállított „kicsi magyar világgal” kapcsolatban azonban a román történetírás kizárólag negatív hangnemet ütött meg, és teszi ezt továbbra is.

A kiadvány tulajdonképpen Nagy József 13 évnyi kutatása eredményeit összefoglaló doktori dolgozatának bővített és szerkesztett változata. Az egykori katonák fotóit és velük készített interjúrészleteket tartalmazó DVD-vel ellátott könyvből részletes ismereteket szerezhetünk a Székely Határvédelmi Erőkre vonatkozóan. Többek között megtudhatjuk, miként nézett ki az a sajátos hadszervezeti forma, amelyet a magyar hadsereg székelyföldi berendezkedését követően hoztak létre. Kik voltak azok a befolyásos közéleti vagy katonai személyiségek, akik ebben szerepet játszottak, és hogyan érintette a magyar hadsereg székelyföldi jelenléte az itteni társadalmat.

Magyarosi kérdéseire válaszolva Nagy József felidézte, a II. bécsi döntést követően Magyarország délkeleti sarkán zsákként lógó Székelyföld helyzete különleges intézkedések megtételére késztette a hadvezetést. Ennek következtében jön létre az összes székelyföldi alakulatot magába foglaló, ötvenötezres állományú Székely Határvédelmi Erők, amelynek egyik sajátossága, hogy máshová nem vezényelték. Csak a front ideérkezésével kerültek bevetésre, az 1944. augusztus 23-i román átállást követően. A kötet eddig a pillanatig ismerteti a Székely Határvédelmi Erők történetét, a hadműveletekkel és harcokkal egy tervezett második kötet foglalkozik.

Szervezési formájuk és feladataikat tekintetében a székelyföldi alakulatok egyediek voltak. Köztük a hét székely hegyi határvadász zászlóalj, amelyek közül a 24. állomásozott Háromszéken. Tizenötezer fővel szerveződött meg a 27. székely könnyű hadosztály, volt tizenkét erődszázad az Árpád-vonal völgyzáraiban, valamint 24-25 ezres létszámmal létrehoztak húsz székely határőr zászlóaljat, amelyek állománya székelyföldi tartalékosokból, póttartalékosokból és a katonaköteles korosztály tagjaiból állt. Megfigyelhető, hogy megkülönböztetés véget a székely előnév minden alakulat esetében szerepel.

A továbbiakban szóesett még a besorozások és mozgósítások székely társadalomra gyakorolt hatásáról, a csíkszeredai születésű Kozma István vezérőrnagynak a parancsnoksága alá került Székely Határvédelmi Erők felállításában játszott szerepéről és sorsának alakulásáról, illetve a székely haderő emlékezetének a köztudatban való megmaradásáról.