Szabályokra szükség van

[reklam]

– Már óvodáskoromban tudtam, hogy pedagógus szeretnék lenni. Aztán úgy alakult, hogy a rendszerváltás előtt alig volt magyar tagozat, és nagyon nehéz volt bejutni egyetemre. Később több lehetőség lett, és azonnal közeledni kezdtem a pedagóguspálya felé. Egyetemre jártam, technikai szakra, amit látogatás nélkülin lehetett végezni. A diploma megszerzése után azonnal elkezdtem tanítani esti tagozaton. Mihelyt főiskolai, majd egyetemi szintre emelték az óvó- és tanítóképzést, azonnal beiratkoztam erre a szakra, és vizsgáztam ott is. Így – ha kerülőkkel is – eljutottam a gyerekkori álmom megvalósításához – magyarázta.

Kilenc évvel ezelőtt megszületett kislánya, Eszter, és a csöppség érkezése megváltoztatta az életét.
– Gyerekünk születése óta teljesen új életstílust alakítottunk ki. Így próbáltuk kezdetek óta bevezetni a családba a következetes napirendet, melyhez a mai napig ragaszkodom. Amikor anya lettem, az fogalmazódott meg bennem, hogy nemcsak következetesen be kell tartanom a nevelési elveket, hanem meg kell tanulnom csendben maradni, ha éppen az apa neveli a gyereket, aki nem pedagógus. Nevelni szerintem annyit jelent, hogy a gyereknek megtanítunk egy szabályrendszert – viselkedési szabályokat, illemet, higiéniát, öltözködést, eszközhasználatot, azt, hogy mit lehet, és mit nem –, amely segíti őt tájékozódni a mindennapi életben. Ha egymással ellentétben álló szabályokat állítunk fel, vagy mi nem tartjuk be azokat, akkor káosz keletkezik a gyerekben és körülötte, és saját rendszert dolgoz ki, lázadni kezd, és szófogadatlanná válik. Szerencsés vagyok, mert a gyereknevelési kérdésekben egy hullámhosszon vagyunk a férjemmel – mondotta.

A tapasztalat, az évek múlása változtatott a gyerekneveléssel kapcsolatos elvein is.
– Vannak dolgok, melyeket másképp tennék, hiszen eltelt pár év, és a tapasztalataim azt bizonyítják, hogy bizony nekünk is változnunk kell. Az első években szigorúbban akartam követni az elméletben tanultakat, most már merek lazítani, és sok mindent az ösztöneimre hallgatva oldok meg. Kinyílt a világ, a családok sokban különböznek egymástól, például egyik családban reggeltől estig tévét néznek, és telefont adnak már az óvodás gyermek kezébe, a másikban korlátozzák a tévénézést és a telefonhasználatot. Mindkét gyerekkel meg kell értetni az erre vonatkozó szabályokat úgy, hogy a szülőket ne sértsük, tekintélyüket ne tépázzuk meg – teszi hozzá.

Eszter harmadikos, és bár jól tanul, édesanyja szerint nem a jegy, hanem a kitartás, a következetes munka a fontos.
– Az a fontos , hogy tanuljon, szeresse az iskolát, és megtanuljon tanulni. Persze én is elég maximalista vagyok, ezt a lányom is örökölte, néha én sem tudom, mennyire jó ez, de mindig arra törekszik, hogy maximálisan teljesítsen, tökéletesen elvégezze a feladatait. Azt szeretném, hogy a gyerekem lelkiismeretes, igazságos, tisztelettudó felnőtt legyen, szépen és méltóságteljesen éljen. A tarisznyába pedig folyamatosan kell útravalókat tenni, mert minden életkorban új és új helyeztek merülnek fel, és ezekre meg kell találnia a helyes válaszokat. Anyának lenni talán a legjobb érzés a világon, de nemcsak örömet jelent, hanem egyben nagy-nagy felelősséget is. Hiszen egy gyerek felnevelése nagyon sok gonddal, felelősséggel, lemondással jár, de szerintem ennek is megvan a maga szépsége, értelme – summázta az édesanya.