Sikeres kovásznai mesemondó

– Már óvodás korom óta járok mesemondó és szavaló versenyekre, és több alkalommal részesültem elismerésben, kaptam különböző díjakat. Most már a körzeti szakaszon éreztem, hogy ez nagyon jól sikerült, s továbbjutok az országos döntőbe. Mondtam is, amikor a felvételt készítettük, hogy megyek az országosra, de erre a díjra nem számítottam – mesélte Balázs.

– Az idei felkészülés rendhagyó módon történt, gondolom, sokunk szomorúságára. A meseválasztásban besegítettem, ő szerette volna, ha én választok neki mesét. Ismerve már Balázst, egyértelműnek tűnt, hogy tréfás mesére esik a választásom, hiszen van egy veleszületett természetes humorérzéke, ami csibész arckifejezéssel társulva nagyon megragadó. Ezen kívül Balázs tisztában van azzal, hogy mire kell egy jó mesemondónak odafigyelnie, természetes, ízes, tiszta, érthető előadásmódra. Egyszóval én mindig elmondom a tanítványaimnak, hogy „úgy meséljetek, ahogy szeretnétek, hogy nektek meséljenek”. Ebben a szellemben készültünk mindig a megmérettetésekre. Az idén persze minden másként zajlott. Körülbelül 10 nap állt a rendelkezésemre a szemtől szembeni felkészülésre, aztán jöttek a korlátozások és a további felkészülés oroszlánrésze Balázsra és a szüleire hárult, akik teljes körű támogatása, biztatása, segítsége által a tanítványom készen állt a versenyre – kapcsolódott be a beszélgetésbe Thiesz Katalin tanítónő.

A vetélkedő online térben zajlott, otthon elkészített felvétellel lehetett benevezni.

– Ez számomra könnyebb volt, mert nem kellett utaznom és idegenek előtt kiállnom, az online tanításhoz is gyakran készítünk felvételt, tehát ez nem okozott gondot, de azért bánom, hogy nem találkoztam más gyerekekkel, jó lett volna barátkozni – mondta a kisdiák.

Balázs a fellépések előtti lámpalázat viccelődéssel igyekszik leküzdeni, hogy semmi se vonja el a figyelmét a meséről.

– Szoktam izgulni, de ilyenkor viccelődök, izgek-mozgok, és attól elmúlik a lámpalázam. Mikor kiállok a színpadra, csakis a mesére és magamra figyelek, próbálom szépen, érthetően mondani a szöveget, de szeretek székelyesen és sokszor viccesen mesélni, anyukám azt szokta mondani, hogy ilyenkor előveszem a színészi tehetségemet. A testvérem, Alpár is kitűnő mesemondó, sok versenyen vett részt. Mindig elkísértük a vetélkedőkre és nagyon büszke voltam rá, amikor láttam, hogy milyen bátran áll ki a színpadra. Azt tanultam tőle, hogy ne féljek kiállni sok ember elé mesélni, verset mondani – hangsúlyozta Balázs.

– Ezekre a megmérettetésekre szükség van, csak arra kell nagyon odafigyelnünk, hogy ne erőltessünk olyan gyerekeket, akik még nem állnak készen, hogy kiálljanak, akik viszont vállalják a megmérettetést, azok ne görcsösen, csak az eredményért tegyék, hanem leljék örömüket benne, hiszen csak így tudnak élményeket megélni és átadni. Természetesen minden plusz munka plusz energiát, erőfeszítést jelent, hiszen mind a gyermek, mind a felkészítő időt, energiát fektet bele. Ehhez a gyereknek erőt adhat sok minden, például előző sikerek, esetleg kudarcok, a népköltészet iránti érdeklődés, szeretet, csodálat. Nekem örömet jelent, hogy a gyerekek ebben a digitalizált világban is még mindig igénylik a mesehallgatást, olvasást, dramatizálást, így tovább élhet ez a felbecsülhetetlen kincs, amit elődeink ránk hagytak, és nekünk kötelességünk átadni a jövő nemzedékének. Nagyon jóleső érzés, amikor a sok munkának beérik a gyümölcse. Mindig emlegetjük a gyermekeknek, hogy nem a győzelem a legfontosabb, hanem a részvétel, hogy gazdagodott a mese által, élményeket élhet át, adhat át, de azért felemelő érzés és büszkeség, ha a nagyérdemű zsűri ezeket mind kézzelfogható elismeréssel is megpecsételi – emelte ki a tanítónő.

Balázs az online oktatást nem szereti, mint fogalmazott, az egyetlen előnye, hogy „nem lehet otthon felejteni a füzeteket”. Kedvenc tantárgya a torna, de az anyanyelvet és a matekot is szereti. Szabadidejét is igyekszik hasznosan eltölteni.

– Játszom a testvéremmel, mindenféle játékot találunk ki ketten, kalandozunk, birkózom, rajzolok, faragok és a kutyáinkkal is szeretek foglalkozni. Felnőttként állatorvos vagy tűzoltó szeretnék lenni – summázta.