Semmiféle szélnek

Zubreczky Antal

2018. április 20., 00:262018. április 20., 00:26

Nem volt meglepetés az amerikaiak Szíria elleni támadása. Egyik tavalyi jegyzetemben arról írtam – ugyancsak egy úgynevezett vegyi támadás utáni megtorlással kapcsolatban –, hogy bárki lenne a Fehér Ház lakója, előbb-utóbb meg kellene nyomnia a rakétákat kilövő gombot, mert a kolosszális pénzügyi–katonai szörnyeteg ezt követeli. Én tettelek oda, én irányítalak! Meglepetés talán a bombázások hivatalos indoklása: „feltételezett vegyifegyver-raktárak ellen…” Tudtommal egy triciklitolvajt sem büntetnek feltételezések alapján, hát még egy országot!

Aki hadakozni akar, megteszi. A látszat kedvéért felhoz egy ürügyet: a trójai háború egy asszony elcsábítása után indult, a római polgárháború miután Caesar átlépte a Rubicon folyót, az amerikai–spanyol háború egy hajón történt robbanás miatt (műszaki hiba, mondanánk most, de ürügynek jó volt). Egy kövér trónörökös lepuffantása elégséges indok volt egy világháborúhoz, a szovjetek a szocializmus ügyéért lerohanták Magyarországot és Csehszlovákiát, 1983-ban pedig az amerikaiak néhány diákjuk életéért felettébb aggódva megszállták a parányi Grenada-szigetét (a diákok éppen kosaraztak, amikor megtudták, hogy kiszabadultak a halál markából). Alantas, szánalmas ürügyek. Egy La Fontaine-fabula rátapint a lényegre: a farkas elfogja, és megevésre ítéli a báránykát, mert az úgymond letaposta a füvét, felkavarta a vizét satöbbi. Amikor az ártatlan teremtmény bebizonyítja, hogy meg sem született akkoriban, jön a farkas bírói szentenciája: meg akarlak enni, és kész.

A Biblia előre figyelmeztet, hogy a történelem végnapjaiban két jelképes „király”, tulajdonképpen két mindenre elszánt, kegyetlen nagyhatalom fog egymással farkasszemet nézni, hol keményen háborúzva, hol képmutató tárgyalásokat folytatva, és ügyködésük mindent, csak boldogságot nem fog hoz majd a kisebb népeknek. De arról nincs szó, hogy bárki köteles lenne talpnyalóként bólogatni valamelyik világhatalom rémtetteire, vagy belecsimpaszkodni egyikükbe, mint a bogáncs a rühes kutya bundájába. Bárcsak viselkedne az anyaország méltóságteljesen, mint ifjúságunk slágerének zászlója, kifeszítve, nem lévén játéka semmiféle szélnek.