Repedezik, repedezik

Immár másodszorra dobta vissza a román kormánynak az eurós pénzekre leadott tervjavaslatait az EU. Úgy 30 milliárd eurót nem tudnak sehogyan lehívni, mert nem tudják érthetően megmagyarázni, hogy mire is költenék a kapott summát. Először a szénkitermelést akarták korszerűsíteni, később pedig az autósztrádák építésének mikéntjét nem tudták elfogadhatóan megindokolni, az oktatásért sem jöttek be az EU-tól az ezért félretett milliárdok, nem volt jó a tanulmány. De mindez várható volt, hiszen Cristian Ghinea a beruházásokért és az európai alapok lehívásáért felelős miniszter ugyanaz, aki a Cioloş-kormányban nem tudott egyetlen eurócentet lehívni. Semmi miniszternek nevezték el.

Remélik, hogy Klaus Iohannis tanácsának hatására május közepéig csak lehívnak valamicskét. De addig is a hatalmon lévők igyekeznek a vállalatok eladásából összegeket összegyűjtögetni. Meg akarnak „zenésíteni” mintegy negyven nagyvállalatot, bár nem mindegyik veszteséges. De ha az is lenne, nagyon sok közgazda szerint leszedve róluk az élősködő üzemeket, hamar jövedelmezővé tehetik. Nem egy ilyen vállalatot el sem adhatnak, mivel stratégiai fontosságú egységek, mint a vasút, de a román légi közlekedést lebonyolító társaságot, a hadi eszközöket gyártó üzemeket is.

A legtöbb vitát a konstancai kikötő elárusítása okozta, a hollandok erre már évek óta várnak, hiszen nem szeretik a Közel-Kelethez, s főleg Ázsiához közel lévő hajópihenőt, amelyen keresztül a kereskedők lerövidíthetik a kontinens közepe felé az áruk útját. Éppen ezért minden áron a konstancai kikötő fontosságát szeretnék csökkenteni.

A politológus Alina Mungiu Pippidi éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy a Cȃţu-kormány is éppen olyan korrupt, mint a szocdemes hatalom volt. Értelmes az lenne, ha az ellenzék bizalmatlansági indítványokkal ellenőrizné a kormány ténykedéseit. S mivel a Cȃţu-csapat hibát hibára halmoz, s ha ez így megy tovább, Iohannis hiába tereli össze a koalíció négy pártját, ezek érdekei nem egyeznek, a koalíció előbb-utóbb széthullik.

Sajnos, a román értelmiség semmiből nem veszi ki részét, hagyja, hogy a gazdaság irány nélkül menjen hol előre, hol hátra. És Iohannis mindenhez értőn osztja a tanácsokat. Ha csak egy ember kezébe gyűl össze minden hatalom, az a demokrácia végét jelenti.