Öröm helyett szorongás?

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Péter Sándor

2022. augusztus 30., 00:032022. augusztus 30., 00:03

Sajnos, már rég nem olyan a tanévkezdés előtti várakozási időszak, mint volt nem is olyan rég, nem is beszélve a hajdanvolt készülődésekről. Persze, akár előhozakodhatnánk a mi valamikori készülődéseinkkel, de kit érdekel ma már, hogy miként is volt a hajdani iskolakezdés?

A várakozás, a tanszerbeszerzés, az iskolával való találkozás valósággal megnemesítette a nyári vakáció utolsó napjait. Most azonban egyre többen és egyre gyakrabban felteszik a kérdést: vajon mi lesz, hogy lesz, egyáltalán bízni lehet-e az új tanrendben? Mintha csak az lehetne elfogadható, hogy állandóan változtassunk valamit, másképpen tegyük a megszokottat is. Magyartanárral futok össze, s biza ürömteli mondatai arról győznek meg, valami baj lehet az új tanév körül. Én most csak a magyar nyelv és irodalom területére kalauzolom a gondolatot.

Amikor kézbe kaptam a nyolcadikosok utolsó vizsgalapját, valósággal mellbe ütött. Hiába a négy éven át tartó feszes nyelvtanulás, irodalmi művekben való elmélyedés, az úgynevezett kommunikációs feladványok valósággal kisöpörték mindazt, amit kaptak a négy esztendő alatt a szép beszédből, nyelvtanból, tiszta fogalmazásból. Ez is a cél? Ne találkozzék a gyerek a legnemesebb gondolatokat tálaló irodalmi alkotásokkal, mit nekik a János vitéz, mire való a Toldi, egyáltalán miért is kell magyar irodalmat olvasni?

Megfigyeltem, amióta bevezették az új, erre az új divatú közléstanra épülő tételsorokat, tehát az utóbbi két évben egyetlen tízes osztályzatú magyar dolgozat sem született. Román igen, magyar gyerekektől is. Én a magam módján próbáltam megfejteni ennek az okát: annyira zűrzavaros feladatokat tartalmazott a magyar nyolcadikos tétel, hogy még a tanárnak is nehézkes, szinte lehetetlen volt a megoldás. Akkor hogy is merjen jeles osztályzatot ráírni a dolgozatra, amelynek megoldásában még maga sem biztos?
Mindezek dacára azért higgyünk magunkban, higgyük el, hogy minden iskolakezdés felemelő, s a tanulókkal való újbóli találkozás töltsön el reménnyel minden pedagógust, aki merte, meri vállalni ezt a megpróbáltatást.