Orbán antiszemita?

Ide is eljutottunk. Sejthettük. A magyar kormány szálka a nemzetközi globalizmus és annak nyíltszíni bázisa, a nemzetközi baloldal szemében. Nem csoda, hogy bevetésre került ellene a legtöbb megszokott retorikai fegyver, a szélsőségesezés, diktátorozás, fasisztázás. Ebben a baloldalnak igen nagy gyakorlata van, hiszen valamivel el kell takarnia azt az eszmei ürességet, ami jellemzi és azt az ellentmondást, ami a hirdetett értékek és a valóság között feszül. Schmidt Mária zseniális tanulmánya, amit George Sorosról írt, világosan magyarázatot adott arra, hogy ma baloldali színekben jellemzően tehetős üzletemberek szerepelnek a pályán, így az sem csoda, hogy céljuk nem a munkavállalók, hanem a gazdasági oligarchia és a szervezett pénzügyi magánhatalom érdekképviselete.

Ebben a retorikai harcban a legsúlyosabb vád az antiszemitizmus. A holland Frans Timmermans, az Európai Bizottság szociáldemokrata alelnöke, a jogállamiságért és az alapjogokért felelős uniós biztos vádolta ezzel Orbán Viktort. Ami gyalázat. Igen, gyalázat, mert bár önmagában bármely néppel vagy vallással szemben kritikus hangot megütni nem lenne botrány, viszont a második világháború óta a zsidósággal szemben megfogalmazott bármiféle negatív értékítélet automatikusan antiszemitizmusként kerül beazonosításra, és jó eséllyel az ekként beazonosított politikai szereplő periferizálódásához vezet. Csengey Dénes vetette fel egy tévévitában Konrád Györgynek a kilencvenes évek legelején, miként lehet, hogy az antiszemitizmus nagy bűn, de antiszemitizmussal rágalmazni valakit éppen akkora?

Szíjártó Péter külügyminiszter – nagyon helyesen – Timmermans lemondását követelte, ami egy normális világban meg is történne. De ebben a világban sajnos nem. A való világban, ha valaki Izrael állam politikáját bírálja, antiszemitaként bélyegezhető meg, ha bizonyos történelmi kérdéseket másképp lát, akkor is, és persze az is alkalom e vád megfogalmazására, ha valaki bírálni mer egy emblematikus zsidó származású személyt, jelen esetben George Sorost. Bízzunk benne, nem lesz általános elv, hogy aki Európa egyik legismertebb sírásóját, az imént említett pénzügyi spekulánst bírálni merészeli, azt mindjárt leantiszemitázzák.