Olvasni, de mit és miért?

„A levelet, amelyet küldtetek, gondosan felolvastattam magamnak.” Aki így nyilatkozik, nem szegény földműves vagy rabszolga, hanem mesterségére nézve király, Artaxerxész néven Perzsiában. Az ő dolga az uralkodás volt, nem tanult meg olvasni, nem is pazarolta drága idejét efféle léhaságra.

Az én egyik dédmamám majdnem kilencven évet élt, számára az olvasás egyet jelentett: a postás és a gáz- meg villanypénz-szedő kezébe pontosan helyezni a lejecskéket (na jó, egy kis borravalót a postásnak). A betűket ugyanis nem ismerte. De a legtisztább, legszorgosabb lélek volt hetedhét utcában, az utolsó ítéletkor úgy érzem, sok diplomás léhűtő szeretne majd szürke köténykéjébe kapaszkodni.

Az egyetemen volt egy Olaszországból jött tanárom. Ő mesélte, hogy az egyik vizsgán a legfélelmetesebb professzor azt kérdezte: mi volt Alessandro Manzoni (19. századi nagy író) legnagyobb érdeme? Majd ő maga válaszolt nagy ünnepélyességgel: Manzoni egy nyelvet adott az olaszoknak! Nos, Manzoni idejében Olaszország népének több mint fele analfabéta volt, egy szűköcske, gazdag réteg engedte meg magának a könyvvásárlást, és ugyan biza azok közül hány tartotta többre a nemzeti irodalmat a fácánsültes kártyapartiknál!

Azért írom mindezt, mert úton-útfélen jajgatunk-óbégatunk: nem olvasnak a mai fiatalok. Ezért (is) javasolta a tanügyminisztérium, hogy e hónap tizenötödikén minden iskolában szervezzenek két olvasási órát.

Legyünk őszinték, ha a mi nemzedékünk rendelkezett volna számítógéppel és okostelefonnal, mi is azokat nyomogattuk volna Karl May és Molnár Ferenc helyett. Miként várjuk el a mai, reggeltől estig dolgozó, forgalmi dugókban órákat elvesztegető embertől, hogy sok száz oldalas Tolsztojt vagy Jókait böngésszen? És az iskolában mivel vezetjük rá a gyerekeket az olvasás szépségére? A mai gyerek egyszerűen nem érti a kis bicebóca kálváriáját, és nevet a gondolaton, hogy valakit egy naranccsal és piszkos zsebből kikotorászott mákostésztával vigasztalnak. Hát arról inkább egy szót sem, hogy egy darab földért tönkretedd magad, és akár gyilkolj…

Örkény tudott valamit, amikor kitalálta az egyperces novellát. Új embereknek új irodalom, új módszerek. És Örkények, nem botcsinálta bürokraták.