Olcsó provokátorok

Néhány évvel ezelőtt egy jegyzetemben a közel-keleti rezsimeket egy hangyabolyhoz hasonlítottam. Nyoma sincs abban a demokráciának, vakon – egyes fajok szó szerint vakok! – végzik ösztönösen a dolgukat. Ha kell, ezrével elpusztulnak egy betolakodó elleni küzdelemben, annyi baj, a boly számít. Nem szeretnék robotként egy ilyen társadalomban élni, ám ha nekik megfelel, az ő dolguk; ha pedig megunják, ugyancsak az ő dolguk lázadni.

A múlt században a Nyugat Iránban Mohammad Reza Pahlavi sahot támogatta pénzzel, katonai erővel, mindennel. (Persze nem valami semmiből jött jó szándékból, ha nem lett volna ott kőolaj, a kutya sem törődött volna velük.) A sah modern, nyugati típusú társadalmat akart kialakítani, csúfosan belebukott, tízmilliós tömegek hozták hatalomra a konzervatív iszlám vezetőket. Egyszerűen nem kértek az európai–amerikai ihletésű jóléti berendezésből, ha az a szigorú, vallásos erkölcs feladásával jár.

Természetesen a perzsa államban sem mindenki imádja a keménykezű iszlámista hatalombírókat. A tavaly az országon tüntetéshullám vonult végig, nemcsak a politikai vezetést, hanem magát a vallásos önkényuralmat is megkérdőjelezve. Egyes jelentések szerint több száz tüntető életét veszítette. Annyira ádáz volt a rendszerrel szembeni ellenállás. És akkor most, Donald Trump parancsára, egy dróntámadással megölik a legismertebb iráni tábornokot.

Legyen világos, nem feltétlenül siratom a véreskezű tiszteket, valószínűleg gazember volt. De mi lett az eredmény? A perzsa emberek félreteszik az egymás elleni torzsalkodást, és példátlanul összefognak a közös nagy ellenség, Amerika ellen, és forrong a világ, retteghetünk a háborútól, mert kormányunk önként vállalja a rabszolgastátuszt Amerika lábainál, már a deveșelui rakétarendszert emlegetik, pedig mi közünk az egészhez…

Itthon pedig az RMDSZ-be befogadott képviselő előhoz egy újabb autonómia-tervezetet, egyre képtelenebb tételekkel kispékelve. Tudja jól, hogy elfogadási esélye nulla, csak a magyarellenes szólamokat erősíti fel, mert a józan, különben tárgyalásra kész román partnereket is ellenünk uszítja. És így maradunk szövetségesek nélkül. Trump Mussolini-pózban kéjeleg: milyen legény vagyok én! Csakhogy Amerika mindig mások földjén háborúzik, mi pedig helyben szenvedjük el a hősködés következményeit…