Oktatási intézmény születik

A létrehozása gondolatának megszületésétől a megfoganásáig és szárba szökkenéséig tartó folyamatról annak kiötlőjével és a köztudatban való elültetőjével, dr. Ütő Gusztáv egyetemi tanárral, festőművésszel beszélgettünk.

– Hosszú, göröngyös, kátyúktól sem mentes út vezetett a sepsiszentgyörgyi képzőművészeti tanszék létrehozásáig, amelynek vezetésére sikeresen pályázott. Miért tartotta fontosnak a magyar nyelvű felsőfokú művészeti képzés székelyföldi meghonosítását?

– Egyrészt, mert tehetséges fiataljaink számára ily módon megteremtődött a szülőföldön és anyanyelven történő egyetemi képzés lehetősége. Eddig ugyanis csupán a nagy múltú és színvonalas, de távoli és kizárólag románul oktató bukaresti, kolozsvári vagy jászvásári intézmények hallgatóinak sorát gyarapíthatták. A Nagyváradon működő Partiumi Keresztény Egyetemen létezik ugyan magyarul oktató grafika tanszék, de szerintem az anyanyelven történő képzésből a klasszikus művészeti ágak sem maradhatnak ki. Ugyanakkor a felmerülő költségek nagyságrendje miatt sok székelyföldi szülő nem engedhette meg magának, hogy tehetséggel megáldott gyerekét otthonától ilyen távol taníttassa. Másrészt a továbbtanulás kényszere miatt Székelyföldet elhagyó sarjaink tanulmányaik befejezése után csak nagy ritkán tértek ide vissza. Tudáshordozók exportálójává váltunk, ami hátrányt okozó következményekkel sújtott minket már rövidtávon is.

– Mikor fogant meg önben egy ilyen intézmény létrehozásának gondolata?

– Bő tizenkét évvel ezelőtt, 2009-ben, és miután hallhatóan is megfogalmaztam, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Ennek ellenére csak a színfalak mögött, elméleti síkon folyt az építkezés. A fordulat 2016-ban következett be, amikor a művésztársadalom hangadóinak jelentős része és az erdélyi magyar politikai pártok is felkarolták a nagy nyilvánosság előtt. A média pedig nem csak felröpítette, hanem egy darabig melegen is tartotta az elképzelést. Ennek ellenére még bő öt esztendőre volt szükség az intézményes kereteken belül való megvalósulásig.

– Kiknél fordult meg ennek érdekében, és milyen fogadtatásban volt része?

– Kulturális, művelődési, gazdasági, politikai közszereplőknek és vallási vezetőknek beszéltem erről az álmomról. A „szakmabeliek” egy része nevetségesnek találta, véleményét az ország- és Erdély-szerte már működő és bejáratott képzőművészeti egyetemek létével indokolván. Én viszont tudván, hogy a jó talajba ültetett mag egyszer majd kicsírázik, tovább szorgalmaztam a megvalósítását. A sikert pedig tulajdonképpen az ellenzői is elősegítették, mert ha negatív értemben is, de szóba hozván, emlegetvén, hozzájárultak az ötlet széleskörű megismertetéséhez.

– Miért éppen Sepsiszentgyörgyöt tartotta megfelelő helyszínnek egy ilyen intézmény életre hívására?

– Ez a város egy több lábon álló, fontos kulturális és művészeti központtá nőtte ki magát, ahol a diákok sokszínű és színvonalas kínálatból választhatják ki érdeklődési körük függvényében a szabadidő eltöltésére, szakmai tudásuk és műveltségi szintjük emelésére számukra vonzóbbat. Hiszen többek között itt található a nagy múltú és éppen megújuló Székely Nemzeti Múzeum, a jó nevű Tamási Áron Színház, a folyamatosan gyarapodó képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkező Erdélyi Művészeti Központ, a kortárs művészeti alkotásoknak bemutatási lehetőséget nyújtó MAGMA Kiállítótér és a felújítása után újra látogatókat fogadó Gyárfás Jenő Képtár. De itt működik a képzőművészeti tevékenységeknek otthont nyújtó és a művelőinek bemutatkozási lehetőséget biztosító Lábasház és a Míves Ház is. Nagyjából a felsorolt érvekkel támaszható alá a leendő Erdélyi Székely Művészeti Egyetem (ESZME) sepsiszentgyörgyi jogosultsága. Ezt a kifejezést egyelőre csak én használom, azonban reménykedem, hogy idővel hivatalossá válik. 

– Milyen következtetés vonható le a történtekből?

– Az égiek, Isten felé felküldött jó gondolat megvalósult, amikor ehhez beérett az idő, vagyis közösségi akarat és összefogás jött létre ennek érdekében. És ennek még éltemben való bekövetkezése békével, nyugalommal tölt el, hozzájárul, hogy az eddigieknél is nagyobb örömmel végezzem a munkámat.