Ó, mennyi végtelen!

Ez a félig publicisztikai, félig szépirodalmi műfaj a Székely Hírmondó napilapban vert gyökeret

Czegő Zoltán

2019. március 25., 00:012019. március 25., 00:01

Erdélyi politikai létközegünkben tombol az ostobaság. Azt talán könnyebb lenne elviselnünk is, mint az iszonyú gonoszságot. De hát egy tőről fakadnak. Mégis, az ostobaság, a szándékolt, a megélhetési butaság olyan látványos tud lenni, hogy a diákhagyománynak kell igazat adnom.

Valentin Roman közíró mintha ette fene meggyőződésből állítja márc. 14-i cikke címeként: Adok autonómiát, de mihez kezdesz vele? Meggyőződésem, hogy soha életében nem olvasta a nemzetközi jognak azt a fejezetét, mely az autonómiákról szól. És győzködni akar bennünket, romániai ítéletben élő magyarokat, hogy rendben: megadja az autonómiát, de bevezeti a határrendszert (az autonómiával!), tízszeres vámot kell fizetnünk itt, Székelyföldön mindenért, minden oldalra, Románián belül.

Tetszik érteni? Minden oldalról vámhatár. Ha Moldvából jön a paradicsom, annak kilója 100 euró. Gyógyszert, mindent megvámolnak, ami Romániából jön be ide, hozzánk. Hoppá, mondaná az egykori diák, de hiszen akkor az a Székelyföld külön ország lenne! Nemde?

Ötszázezer lej tanulónként az évi tandíj, ha Romániába megyünk innen tanulni. Ha nyugatra mennénk és onnan vissza, haza az autonómiánkba, Legnagyobb-Románia nem ismerné el a diplomát. Éheznénk, nem lenne tengerünk, reptereink sem lennének, tehát – tehát igyekeznénk pánikszerűen elmenekülni, igaz, Roman tanár úr? És kényszerűen jön a következtetés, hiszen ezt is akarják!

A székelységnek még eredete sincs – olvasható –, se nem magyar, se nem székely, ami nincs is, szedett-vedett népség vagyunk. Már túl vagyunk azon a román felfedezésen (írva vagyon, írtunk erről, mert olvastunk erről), hogy sokkal a római kor előtt megvolt már a „ruman” nép, Krisztus előtt sokkal, meg ám! Ezt elolvastuk, eszünkbe jutott ama megfogalmazás a diáklexikonból, az emberi ostobaság végtelen voltáról. Mi van hátra? A Valentin Román-féle végtelen.