Nyakunkon az aratás

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Péter Sándor

2022. október 21., 00:072022. október 21., 00:07

Bizonyára jó páran felkapják a fejüket, hogy mit is akarok én ezzel a nagy nyári csata felemlegetésével, de aztán rádöbbennek arra, hogy milyen furcsa csavarjai is vannak a mi kedves nyelvünknek. Akár színpompás nyelvet is mondhatnék, hiszen kifejező ereje, színessége, humora annyi mindenre képes, hogy felmérni nem is tudjuk.

Itt van hát ez az aratás kifejezés, amely hiába kötődik elsődlegesen a nagyszerű mezei munkához, vele sokkal több mindent is kifejezhetünk. Szokták azt is mondani, hogy ősszel számolják a pipéket, de ez alkalommal a nyelv képiségét, arra termett képességét emelem ki, amellyel érzékeltetni tudom cselekedeteink eredményességét, a számbavétel felelősségét.

Valami ilyesmire készül jelenleg a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöksége, Tudományos Tanácsa: pénteken és szombaton arra adnak választ, hogy gyűlt-e elég termés a két évvel ezelőtti felmérés után, azaz születtek-e számottevő tudományos alkotások ez idő alatt. Ugyanis kétévente osztanak Apáczai-díjat, s ilyenkor mindig jól eső érzés megállapítani, hogy nem lankad a munkaláz, a kutatási vágy, az íráskényszer.

Érdemes megemlítenem most is, hogy a tevékeny és nyugdíjas pedagógusok tényleg fontos célként tűzik maguk elé tudományáguk művelését, könyvbe, rangos kiadványba sűrítését, s vállalják a megmérettetést is, tisztában lévén azzal, hogy ebben a pályázatban nincs vesztes, csak győztes, hogy minden mű, ami beérkezik hozzánk, nyereséget jelent. Egyébként ez a legrangosabb kitüntetés, amit a pedagógusi pályát járva, azt megnyújtva bárki elérhet.

Szólnom illik a rendezvény másik, a tanulókat érintő ünnepi mozzanatáról, a Mákvirág-díj átadásáról. Ez is nyelvünk kifejező erejében, tréfás sokszínűségében fogant elismerő, dicsérő jutalmazás. Ez alkalommal nem az általában csínytevésben jártas, félrefaragó diákokra vonatkozik, hanem azokra, akik szorgalmukkal, fegyelmezettségükkel tűnnek ki társaik közül. Ennek az ad igazán magas rangot, hogy minden megyéből, ahol magyar középiskolások tanulnak, évfolyamonként csak egy jelölt részesül ebben a kitüntetésben, megyénként összesen négy.

A többi maradjon ez az esemény utáni beszámolóba.