Nevek, könnyek

1. Bódi János, Tudor Ioan, Karl Schramhauer, Dér Gábor, Abramovics Márk, Tafko Giuseppe, Nyikolaj Szuprun, Muntean Costache. Néhány név a köztemető obeliszkjéről, amely az első világháború áldozataira emlékeztet. A közelben még jó néhány sírhely, magyarosított nevekkel vagy egyszerűen „világháborús hős” felirattal. Ha nem lenne annyira szomorú, fanyarul mosolyognék, elképzelvén a hazavágyó, tisztjeiket átkozó, leszakított alsótestű, szuronnyal kibelezett vagy talán tífuszban, ürülékükben kimúlt „hősöket”. Magyarok, románok, németek, zsidók, ki tudja, milyen szláv néphez tartozók. Soha nem értettem, miért a csatában kitűnőknek készítenek szobrokat, miért nem a békeszerzőknek? Ami engem illet, maradok Tamási csodálatos novellája hősnőjének, Szép Domokos Annának az álláspontján, aki napból, holdból kiáltotta világgá: „Verjen meg az Isten, háborúcsinálók!”
2. Ion Chiricuță. Híres-neves román orvos volt, Kolozsváron kutatóintézetet vezetett, mellesleg kiváló kultúrember. A rendszerváltás előtt szülővárosának, Bârladnak ajándékozta műgyűjteményét: felbecsülhetetlen Luchian-, Pallady-, Tonitza-, Baba-festmények, valamint gyönyörű keleti műtárgyak sokaságát. Hónapokon át rakáson tespedt a temérdek kincs, mert a doktor úrnak annyi elvárása volt, ha már mindent ingyen ad, legalább a neve alatt szerepeljen a gyűjtemény a helyi múzeumban; márpedig egy felső ukáz úgy szólt, hogy Nicolae Ceaușescu és tudós nején kívül személynév nem létezik.
3. Görögország és Macedónia között évek óta nagy a súrlódás, szabad-e Macedóniát úgy nevezni, mert valamikor a makedónok görögök voltak, lásd Nagy Sándor stb. Persze a mai aprócska makedónoknak eszük ágában sincs lándzsával, karddal elfoglalni az Akropoliszt, Periklész utódai fel vannak háborodva. Soha nem fogom elfelejteni a marosvásárhelyi bíróságon látott pert: egy székely bácsi – háromszor is figyelmeztették, ne másszon a bírónő asztalára – beperelte a szomszédját, aki azt állította, hogy a ház (a felperes háza) eresze alatt levő terület az övé. – És mit akar, termeszt valamit a szomszéd udvarán az eresz alatt? – Nem, de ne mondja a szomszéd, hogy az övé.
4. Megkérdeztem az ING Bankban, nem lehet bár egy szót magyarul kiírni? Nem. Aztán látom, hogy mégis egy plakáton ott van, íme: Str. Grof Milko Imre nr. 4.

Zubreczky Antal