Nem pénzért csináljuk!

Fiatalok, kézdivásárhelyiek, külföldön élnek, de legszívesebben hazatérnének. Idehaza több település színpadán megfordultak már, újabban az interneten hódítanak székely paródiavideóikkal, amelyekben a helyi embert mutatják be különböző, számunkra ismerős, már-már szó szerint rólunk szóló helyzetekben. Hengán Istvánról, Postolică Adriánról és Duduly Vendelről van szó, a Pittyes 2es és Gyufa néven ismert humoristákról, akik lapunknak többek között arról is meséltek, honnan indultak és mi a cél. Hengán István nemrég itthon járt, vele élőben beszélgettünk, a csapat másik két tagja interneten válaszolt kérdéseinkre.

– Hogy alakult meg a Pittyes 2es? Egyáltalán honnan a név?
Hengán István: 2011-ben az egyik osztálytársunknak májátültetésre volt szüksége, és a megsegítésére haverokul szerveztünk egy jótékonysági estet a kézdivásárhelyi Vigadóban. A többiek táncoltak, énekeltek, mi Ádival (Postolică Adrián – szerk. megj.) gyorsan átírtuk Charlie Nézz az ég felé című dalát, és Vettem egy druzsbát címmel adtuk elő. Kellett egy név is. A Pittyes 2es onnan jött, hogy amikor nagyapámat, Szőcs Ferencet megkérdezték, hogy van, Feri bácsi, mindig azt mondta: vígacskán, mert pittyes (pityókás, ittas, szalonspicces – szerk. megj.) vagyok. Így született meg a Pittyes 2es.

– Diákprodukciónak indult, most viszont már a nagyközönség is ismer, rengeteg követőtök van az interneten, és a videóitok is nagy népszerűségnek örvendenek. Ez volt a cél?
– Az elején csak hobbiból parodizáltunk, énekeltünk. Aztán volt egy tehetségkutató Sepsiszentgyörgyön, ahol stand up humoristákat kerestek. Mi is beneveztünk Ádival, mint Pittyes 2es. Nem akarok önelégültnek tűnni, de a közönség állva tapsolt minket. Azt hittük, megnyertük a vetélkedőt, aztán kiderült, hogy nem, mert a szervezők azt mondták: ők stand up tehetségeket kerestek, és a mi előadásunk nem tartozik ebbe a műfajba. Nem csüggedtünk el, tovább folytattuk, mert szerettünk és szeretünk ma is bolondozni, és lassan felfigyeltek ránk az emberek. Kezdtek meghívni falunapokra, más rendezvényekre stb.

– Hogyan került Gyufa a képbe?
– Gyufát, Duduly Vendelt Torján ismertük meg, mint az ottani színjátszó csoport tagját. Később történt, hogy fellépésünk volt egy településen, de én nem tudtam menni, mert már készültem a tengerre, így megkértük Gyufát, hogy ugorjon be a helyemre. Nagyon talált neki a szerep. Onnantól kezdve lettünk Pittyes 2es és Gyufa.

– Fő témátok a székely ember. Milyen az a székely, akit ti parodizáltok?
– Falun, munka közben vagy kocsmákban lehet hallani azt a tipikus székely beszédet, az ízes megjegyzéseket, amiket igyekszünk visszaadni a közönségnek. Úgy jellemezném a székelyt, hogy ő az, aki soha nem kerül bajba, mert örökké kimagyarázza magát. Ő az, akit nem tudnak csőbe húzni, de ha mégis megtörténik, akkor valami csalafintasággal igyekszik megúszni a helyzetet. Ő az, akiknek mindig igaza van, még akkor is, ha nincs. Nem érti és nem beszéli a román nyelvet, vagy legalábbis nem helyesen, aztán ebből kifolyólag nem egyszer kínos helyzetbe hozza magát, de deszkurkörec, mert képes a magyar szavakat románosítani, mint a paródiáinkban is („megbosszuleszkú”), vagy tükörfordítást végez, mint az „am culcat sus”. Mi ezeket a helyzeteket, sztereotípiákat visszük a színpadra.

– Pár hete meghódítottátok az internetet. Több százezren látták a Gerebenes Karcsi-videótokat YouTube-on, Facebookon. Hogyan élitek meg ezt?
– Amikor feltöltöttük a videót, mi sem gondoltuk, hogy olyan rövid idő alatt ekkora népszerűségre tesz szert. Mindenképp örülünk, hogy ilyen fogadtatása van a darabjainknak, és jó látni, hogy milyen sokan szeretik ezt a fajta humort.

– Manapság az internetes népszerűségnek anyagi hozadéka is van. Kerestek meg titeket cégek, hirdetők?
– Nem kaptunk ilyen felkérést, senki sem keresett meg. Amúgy nem a pénzért csináljuk a videókat, hanem azért, mert nyomot akarunk hagyni magunk után, hiszen jelenleg hárman háromfelé vagyunk, nem tudunk fellépni, így amíg újra színpadra kerülünk, nem szeretnénk, ha az emberek elfelejtenének. A célunk a szórakoztatás, ha valaki hazajön munkából, egy nehéz nap után megnézi a videónkat, jól szórakozik, feledi a gondokat, akkor már megérte. Nekünk csak ez számít.

– Meg tudnátok élni az előadásokból?
– Ebből csak úgy lehetne megélni, ha profik lennénk, de mi nem vagyunk profik, viszont szeretünk színpadra lépni, vicces videókat készíteni. Ahhoz, hogy megérje, meg kellene fejnünk a szervezőket, mi pedig nem erre törekszünk; ha fellépünk, csak annyit kérünk, a minimális költségek térüljenek meg.

– Ha hazatértek, folytatjátok az előadásokat?
– Mindenképp folytatni szeretnénk. Sajnos, mivel külföldön dolgozunk, több meghívást vissza kellett mondanunk. De ha úgy alakul, hogy mindhárman itthon leszünk, akkor tudatjuk, és ígérjük, élőben is láthat minket a közönség.

– Nemcsak humoros jeleneteket adtok elő, hanem paródiákat is énekeltek.
– Annyi dalunk van, hogy azokból simán lenne egy album! Egy videóklipen gondolkodunk, a Modern Talking You’re a woman című dalának a Jó a kombány című változatát szeretnénk elkészíteni.

– Hogy fogadnak az emberek, ha találkoznak veletek az utcán?
– Jól esik, amikor felismernek. Nem egyszer előfordult, hogy Kézdin, a Kauflandban megkérdezték tőlünk, mi vagyunk-e a Pittyesek? Szívesen állunk szóba az emberekkel, nem vagyunk elszálltak.

– Származott-e valamiféle előnyötök ebből a hírnévből?
– Egyszer az autószervizben egy általam szigorúnak vélt szakember a videónkból idézve megszólított, hogy „Hej, Istvánka, hogy vagy na? A föld szántotta-e vissza magát?” Elsőre ledöbbentem, mert azt az embert sosem hallottam viccelődni, és az már a meglepetés csúcsa volt, hogy soron kívül felajánlotta az autóm javítását.

– A videóitokban visszatérő szereplő a román rendőr. Nem veszik zokon a hatóságiak?
– Az egyik településen előadás közben mondtam a szövegem: „Jöttem hazafelé, és Eugen, a milicista ki volt állva…” Erre az emberek hangosan felkacagtak, és a tömegből hirtelen felállt egy férfi, és elment. Kiderült, hogy rendőr volt, és Eugennek hívták, de szerencse utólag nem rótta fel ezt nekünk. Nem célunk a sértegetés, sem a nézeteltérések szítása, mi csak szórakoztatunk, parodizálunk.

– Egyik videótokban a székely megsapkázza a migránst. Nem tartotok attól, hogy emiatt megbélyegeznek?
– Nem árt tudni, hogy az a videó még a migránshullám elején készült, és Gerebenes Karcsi nem azért suppogtatja meg a migránst, mert az muzulmán, hanem azért, mert a székely által felkínált szalonnát nem tiszteli. S kérem szépen, tudjuk jól, hogy a székely embernek mindene a szalonna. Mi nem politizálunk.

– A focis videótokban feltűnik Kézdivásárhely másik reménysége, László Attila énekes is. Hogy került képbe?
– A videót László Attila egyik unokatestvére készítette, és megtetszett neki, amit ott csinálunk, s mondta, hogy tíz percre benne lenne a videónkban. Szívesen láttuk, jó volt focista szerepbe állítani Attilát. És jó látni, hogy mennyire nyitottak az emberek a humorra.

– Szilveszterre készülődik mindenki, van a tarsolyotokban kalandos szilveszteri történet?
H. István: Még amikor kölykök voltunk, valami házban szilvesztereztünk, ahol nem volt víz, ezért a közelben lakó bácsitól kértünk egy vederrel. Az öreg a lelkünkre bízta, vigyázzunk a vederre, mert új. Mi a szavunkat adtuk, hogy úgy lesz, aztán a nagy buli közepette valamelyikünk petárdát rakott a vederbe, aminek a robbanástól kipúposodott az alja. Szegény bácsi másnap nagyapámnak panaszolta, hogy te Feri, ezek a kölykök szétlőtték a vidremet…
P. Adrian: A legőrültebb szilveszteri emlékem az, amikor kb. egy 50 fős társaságban Istvánnal elkezdtük fellőni a rakétákat, de nem akárhogy. Én fütyültem, és István két nagy deszkát összecsapva rittyentgetett. Az emberek nézték az eget, várták, hogy mi történik, aztán amikor lekoppant nekik, akkor mindenki tapsolt és kacagott. Ezt megörökítettük a Székely petárdázás nevű videónkban is.
D. Vendel: Az én szilvesztereim nem ennyire kalandosak (mosolyog).

– Szoktatok újévi fogadalmat tenni?
H. István: Még iskolás koromban tettünk olyan fogadalmat a haverral, hogy többé nem cigizünk, aztán a kolléga lebukott, mert stikibe szívta. Így hamar füstbe szállt a fogadalmunk, mert én is rágyújtottam. Jövőre talán azt fogadom fel, hogy leadok pár kilót, de azt is csak azért fogadom meg, mert anélkül is megtenném.
P. Adrian: Azt hiszem, megfogadom, hogy nyerek a lottón, de jó eséllyel jövő év végén is ugyanez lesz a fogadalmam.
D. Vendel: Nem vagyok híve az újévi fogadalmaknak, mivel szerintem a nagyobb döntéseket, fogadalmakat akkor kell megtenni, amikor a helyzet megköveteli, és én nem szoktam előre megfogadni olyasmit, amit nem tudnék betartani.

Hengán István 26 éves, Kézdivásárhelyen született, és a helyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban végezte tanulmányait a filológia szakon. Az iskola után több helyen is megfordult, jelenleg Németországban dolgozik, egy logisztikai cégnél targoncás. A tervei között első helyen a családalapítás szerepel, amit 5–10 éven belül meg is szeretne valósítani.

Postolică Adrian 26 éves, Kézdivásárhelyen született, és 9. osztályig a Nagy Mózes-líceum diákja volt, majd 10. osztálytól a bákói sportiskolában folytatta a tanulmányait. Bákóban 4 évet focizott a FCM Bacău színeiben. Az ottani Vasile Alecsandri Egyetemen mesterizett testnevelésből, atlétikából. Jelenleg Németországba él a szüleivel és testvérével. Kamionsofőrként dolgozik, másodállásban edzőjátékos a BC Adelzhausenban. Ha hazajönne, szeretne gyerekeket edzeni, tornatanár lenni.

Duduly Vendel, alias Gyufa vagy Gerebenes Karcsi 29 éves, Kézdivásárhelyen született. Tanulmányait Torján kezdte a karatnai általános iskolában, majd onnan Gyulafehérvárra iratkozott a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumba. Sepsiszentgyörgyön végezte el az egészségügyi technikumot, majd 2 évig a lemhényi idősek otthonában dolgozott asszisztensként. 2014 óta Angliában él, ahol 2017-től az egészségügyben dolgozik, és ha hazatérne, ugyancsak ebben a szakmában szeretne elhelyezkedni.

Elérhetőségük:
A trió a Pittyes2es és Gyufa Facebook-oldalon, illetve a p_adika@yahoo.com vagy hengan_istvan@yahoo.com e-mail-címeken érhető el.