Nehézkes szociális ellátás

Bár a törvénykezés kiszámíthatatlansága és ellentmondásossága a segítő civil szervezetek munkáját sem teszi könnyebbé, negyedéves találkozójukon összefogva tudják segíteni egymást. Az idei első összejövetelen a vendéglátó Vöröskereszten kívül a Caritas, a Diakónia Alapítvány, a Philadelphia Pro Familia Support, a Zathurecky Berta Idősotthon és a gyermekjogvédelmi igazgatóság képviseltette magát.

Papp Adolf, a Kovászna Megyei Vöröskereszt elnöke az együttműködés lehetőségei témát javasolta körbejárni, elsősorban a helyben megvalósíthatókra gondolva, mert véleménye szerint Bukaresttől nem lehet semmit várni, a javasolt törvénymódosításokat sokszor olyan formában fogadták el, hogy az a civil szervezetek ellen fordult, ahelyett, hogy segítette volna őket. Ettől függetlenül felajánlotta, hogy – akár a többi szervezet által ellátottaknak, de más rászorulóknak is – tud biztosítani élelmiszercsomagot, ruhaneműt, orvosi segédeszközöket, esetleg önkénteseivel más feladatokat is el tudnak látni – udvartakarítást, favágást, csak jelezzenek, ha nincs erőforrásuk ezek biztosítására.

A Caritast képviselő Hubbes Kinga elmondta, miután az idősgondozó programjukat már nem tudták fenntartani, és élelmiszercsomagból is egyre kevesebb van, a falvakon fenntartott after school programjuk után is kérdőjelek kerültek, a helyi önkormányzatok maguk is szűkös büdzsével rendelkezvén már nem támogatják ezeket, vagy ha igen, csak félévre tervezik megtenni, mert saját működésükre is csak 6 hónapig elég a pénz. Pontszámaik alapján hiába kapták meg tehát a Diakónia, Caritas a maximális állami támogatást, ha másfelől a helyi önkormányzatok által folyósított pénzek elapadtak.

A Diakónia még működteti az otthongondozó szolgálatát és a fogyatékkal élők foglalkoztatását, ételt nem, ruhát csak saját ellátottjainak juttat, de segédeszközöket lehet bérelni tőlük. Ezekre folyamatosan nagy igény mutatkozik, a járókeret a legkeresettebb, de mellprotézist, oxigénpalackot, vécészéket is viszonylag gyakran kérnek – jelezte Tóth Anna, az idősgondozó szolgálat igazgatója.

Egységesen panaszkodtak a jelenlévők arra, hogy szolgáltatásaikat, melyek biztosításához rengeteg emberi erőt, tudást, akaratot mozgósítanak, ingyen várja el a rászorulók többsége, ellenkező esetben jön a kommentár, hogy „hát miféle civil szervezet ez?”. Ráadásul az önkormányzatok helyett is nagyon sok munkát kell elvégezniük: kérvényeket írni a betegek nevében, helyzetfelméréseket végezni, holott nem ez a törvényes menete a segélyezésnek, ebből más megyékben már gondok, számvevőszéki vizsgálatok is születtek.

Alapvető gond a szociális rendszerben – s ennek a megoldása még csak nem is sejlik, miután politikai akarat is kellene hozzá –, hogy a jelenleg dolgozók egyre kevésbé tudják ellátni a szociális támogatásra szorulók egyre növekvő tömegét, amely jórészének nincs motivációja dolgozni, ha – konkrét számítások igazolják – egy háromgyermekes család havi 1800 lejt kap csak segélyekből. Pedig ezen az önkormányzatok tudnának változtatni, a gyermekek iskolába járásához kötni a különböző juttatások folyósítását, igaz, számolniuk kellene egy szavazóbázisként működő tábor hatalmas felháborodásával – hangzott el a találkozón.