Negyedévszázados zenekar

Huszonöt éves a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvószenekara, amelyet mától vasárnapig élőben is meghallgathatunk a XVIII. Nemzetközi Fúvós­zenekari és Mazsorett Találkozón. Az 1993 nyarán megalakult rezesbanda lelkes és elhivatott vezetője Gyergyai Barna, aki csalhatatlan hallással irányítja a jelenleg 55 tagú együttest, és megteremti a színvonalas fellépésekhez szükséges egységet az előadott mű és a hangszercsoportok között. A zenét a végtelenségig szerető karnagyot az elmúlt 25 év élményeiről kérdeztük.
– 1990-ben kerültem a Tanulók Klubjához, azelőtt tagja voltam az IFET-klub zenekarának, amely ’90-ben megszűnt. Sokat gondolkodtunk azon, hogy jó lenne ezt újjáalapítani, ami végül 1993 nyarán sikerült is, átvettük a maradék, elég rossz állapotban levő hangszereket. Nagyon nehéz volt az indulás, mert csupán ez a néhány régi hangszer állt rendelkezésünkre, egyéb semmi. Ősszel elkezdtem a toborzást az iskolákban, a gyerekek elég komolyan vették a dolgot, több mint negyvenen jelentkeztek. Időközben természetesen sokan lemorzsolódtak, miután rájöttek, hogy ez komoly kitartást és gyakorlást igényel, de úgy is maradtunk elegen. Két évvel később megalakult a mazsorettcsoport is – idézte fel a kezdeteket Gyergyai Barna.
A mai napig folyamatosan cserélődik a csapat, a tagok egy része egyetemre megy, esetleg elköltözik, emiatt az utánpótlásra különös figyelmet fordítanak.

Fuvola ajándékba
– Nagyjából sikerül pótolni ezt az űrt, arra törekszünk, hogy a hangzáson ez ne vevődjön észre. Nem akarom fényezni magunkat, de a szint és a repertoár megmaradt. Így telnek az évek. Évente körülbelül 10–15-en iratkoznak be a képzésre. Mindenkinek kötelező a heti két alkalom, de vannak, akik otthon is gyakorolnak. Egy karácsonyi koncertre például már január 10-én elkezdünk készülni, igényes számokat játsszunk, és idő kell ahhoz, hogy „megérjenek”ezek a darabok – véli.
A zenekar repertoárja rendkívül sokrétű, sport-, egyházi eseményeken, történelmi megemlékezéseken, város- és falunapokon, különböző versenyeken is fellépnek. Folyamatosan játsszák a magyar történelmi indulókat, népdalfeldolgozásokat, de nagyon kedvelik az átiratokat a klasszikus zenéről, könnyű zenéről. Mivel a katonazene a fúvószene alapja, ezért ez különösen kedves számukra.
– Használt hangszereket vásároltunk, klarinétokat, trombitákat, mert az hiányzott, mélyrezek voltak csak. A fafúvós hangszerekkel kerültünk bajba. 1998–’99-ben Mezőhegyesen jártunk, ahol a mazsorett-tanárnő lánya fuvolaművész. A lány édesapja megkérdezte tőlem: „Barnus, te nem szereted a fuvolát?” Mondom, én szeretem, de nincs. Azt válaszolta, akkor egy lesz. Editke fuvoláját nekünk ajándékozták, neki pedig vásároltak egy másikat. Folyamatosan gyarapítottuk a hangszerállományt, a mai napig használtakat veszünk, mert az újak nagyon drágák. Szükség lenne koncert-fúvószenekari hangszerekre is, például oboára, basszusklarinétra, fagottra, szeretnénk üstdobokat, de nem panaszkodunk, viszonylag jól állunk.

Életre szóló barátságok
2006-ban tanügyminisztériumi támogatással sikerült lecserélniük a kezdetektől használt hangszereket, az akkori létszámhoz képest kétszer többet tudtak beszerezni az utánpótlásra gondolva, így a mai napig hangszert biztosítanak a kezdőknek. Az 55 tagú „nagy” zenekar mellett működik egy úgynevezett „kicsi” zenekar is, amelynek tagjai idővel „felnőnek” a magasabb szintre. A szakember szerint ez a gyakorlat szempontjából szükséges, mert ha valaki egyből beül egy nagyzenekarba, elvesz az első hangok után, megzavarja őt a többi hangszeres játéka.
– Szeretem a zenét, szeretem a gyerekeket, ezt a közösséget, azt, hogy olyan jó hangulatot tudtunk itt teremteni, el is érzékenyülök, amikor azt hallom tőlük, olyan, mint egy nagycsalád. Szeretem a munkám, ezt tanultam, trombitára specializálódtam, tízéves koromtól játszottam nyaranta az IFET-klubban, így gyerekkorom óta megfertőzött ez az egész. Sok emlék belefért az elmúlt 25 évbe, turnék, kirándulások, táborok. Évente ötven fellépésünk van, így talán nem csoda, hogy életre szóló barátságok alakulnak ki – hangsúlyozza.

„Nem ülhetünk a babérjainkon”
A fúvószenekar korábban megfordulta magát már olaszországi, lengyelországi és magyarországi versenyeken is, de jelenleg nincs anyagi lehetőségük hasonló kiszállásokra. Tíz éve járnak országos versenyekre, rendszerint megnyerik azokat.
– Nagyon jó zenekarok vannak az országban, Hargita megyében például rengeteg gyerekzenekar van, aminek nagyon örülök. A konkurencia szükséges, nem ülhetünk a babérjainkon, a folyamatos felkészülés hiánya észrevevődik a hangzáson, és gyakorolni is kell, mert hanem elfelejtődik az egész. Jó viszonyt ápolunk a rétyi, barátosi, uzoni és zágoni fúvósokkal, akik itt lesznek a napokban, illetve a tótkomlósi, pécsi, mezőhegyesi fúvószenekarok nagyszerű fellépéseit is mindenki figyelmébe ajánlom – összegzett a karnagy.
A ma kezdődő XVIII. Nemzetközi Fúvószenekari és Mazsorett Találkozón 16.30–16.45 között szól a térzene a Millennium parkban és a Manócska-óvoda szomszédságában, a sportcsarnok előtti téren pedig naponta 17–20 óra között szól a zene, a programot a mazsorettek tánca színesíti. 21–24 óra között utcabálra várják az érdeklődőket.