Mohács és a székelyek II.

Az utóbbi évek kutatásai sok korábbi legendát megcáfoltak, így azt is, hogy Szapolyai János erdélyi vajda késlekedését a mohácsi csatából valamilyen önös számítás okozta. Ezt főleg az osztrák propaganda terjesztette róla. Oborni Teréz összegezi a kutatási eredményeket, melyek szerint II. Lajos magyar királytól a vajda nagyon ellentmondásos utasításokat kapott korábban, nem valószínű, hogy a maga különben 5-15 ezerre rúgó seregével (benne a székelyekkel) szándékosan maradt távol a sorsdöntő csatától, vagy hogy titkos megegyezése lett volna a törökökkel erre nézve.
II. Lajos király, mint köztudott, kapkodva készült a háborúba, előbb a tolnai táborba rendelte a vajdát, majd arra utasította, hogy Radu de Afumați havasalföldi vajdával egyesülve támadja hátba a törököket Bulgáriában (ez valóban célszerű lett volna), Szapolyai azonban úgy vélte, ezzel már elkéstek. Különben híre ment, hogy ha Erdély ellen fordul a szultán, a románok melléje állnak, Radu fiát túszként fogva tartotta az uralkodó. A király ezt követően megint magához rendelte a vajdát seregestől, az erdélyieknek augusztus 15-re kellett összegyűlniük Tordán. Onnan erőltetett menetben vonultak délnek, és Szeged körül járhattak, amikor Tomori már megadta Mohácson a jelt a támadásra.
A vereség és a király halála után Szapolyai Jánosnak óvnia kellett a királyság egyedül harcképesnek maradt hadait, s ekkor már nem kizárt, hogy saját királlyá választatása is szerepelt céljai között. Azon év november 10-én a magyar nemesség zöme meg is választotta Székesfehérváron, és másnap meg is koronázták. De­cember 17-én egy sokkal szűkebb körű országgyűlés Pozsonyban Habsburg Ferdinándot választotta királlyá, és kezdetét vette az egy ország, két király korszaka.
Közel egy évtizedig tartott a két tábor küzdelme, 1538-ban végül titkos szerződésben békét kötöttek Váradon, ebben Szapolyai megígérte, ha utód nélkül hal meg, fele királyságát Ferdinándra hagyja. Ezt követően váratlanul elvette feleségül Jagelló Izabella lengyel királylányt, és – mit ad isten – fiúgyermeke született 1540-ben, a későbbi János Zsigmond király és erdélyi fejedelem, a hitújítók nagy barátja. Szapolyai két héttel fia születése után elhunyt, a váradi szerződés azonban így is érvényét veszítette.