Minden a régi-új pompában

Az új határidőnapló patyolat tiszta oldalai, a frissen felbontott parfüm illata, a teljesen üres mappa a laptopon, a hűtőben pihenő utolsó korty kóla, amit idén már nem ihat meg Rebeka – mind-mind jelzik, ideje hozzálátni az „új év, új én” projekthez. Megannyi fogadalom futott át fejében szilveszter éjszaka, amikor utolsó energiáit összegyűjtve, ásítások közepette koccintott barátaival, és búcsút intett 2021-nek. Fogadalmak, amelyek egészségét célozzák, fogadalmak, amelyek magánéletét teszik majd aranylóbbá, alkoholpárlatos ígéretek, amelyek jobb munkaerővé alakítják a szétszórt, halogató lányt.

Ezek a mondatok azonban az évek alatt sablonszerűvé alakultak. Annyira beleégtek Rebeka fejébe, már azt sem tudja eldönteni, hogy ő fogalmazta-e meg, vagy valamelyik idézetes oldalon olvasta. Hiszen évről évre, minden január elsején felébrednek a tudatalatti mélyéről, ugyanúgy szólnak, ugyanazt mantrázzák. Mert hát Rebeka nem arról híres, hogy bármelyik fogadalmát tovább tudná betartani, mint január ötödike. Viszont olyan ez, mint a piros bugyi, a zsebbe rejtett pénz, az újévi lencseleves. Nem lehet nélkülük esztendőből esztendőbe balettozni.

Mindig arra ösztönzi magát Rebeka, hogy ebben az évben sokkal összeszedettebb lesz. Éppen ezért kitakarítja szobáját, autóját, irodáját, digitális kütyüjeit. Sorba rendezi féléve olvasatlanul fekvő könyveit aszerint, melyiket melyik után olvassa majd el. Szép írást erőltet ki magából, amikor a határidőnapló első napjához beírja, hogy élete melyik szegletéről törli le a porcicát aznap. Felállítja újra az arcápolási rutinját, halk zenét hallgat, és ha kell, ha nem, mosolyog, mert hát a pozitív energiák…

Csakhogy minden évben eljön az a pont, amikor ráébred, hogy semmi sem változott. Mikor lekerülnek a karácsony előtt gondosan felszkoccsozott égősorok a ház minden pontjáról, amikor a karácsonyfa újra egyszerű fenyőfává alakul, amikor kikerül a hűtőből az utolsó bécsiszelet, és megeszi a kutya a lencseleves-maradékot, akkor nyakon csap az élet. Bizony-bizony, attól még, hogy most félévig rosszul írjuk a dátumot a hivatalos papírokon, az élet semmit nem változott. Minden folyik tovább a saját medrében. Örökölt genetikánk csak azért nem alakul a szomszédéhoz hasonlóvá, mert mi többé nem akarunk lobbanékonyak lenni.