Mihez kezdjek magammal?

Sokaknak ismerős a történet: sikeres érettségi vizsga, majd egyetemi felvételi, előbb tanulsz az egyik, majd a másik szakon, végül úgy tűnik, végre megállapodtál, és csak reménykedni tudsz, hogy ez így is marad. Nehezen, de elhelyezkedsz egy szakmában, pár év után mégis rájössz, talán nem jól döntöttél, és kétségbeesések közepette kezded az egészet elölről. Sőt, gyakran már rögtön a középiskola után nehéz eldönteni, merre tovább – túl sok a lehetőség, de kevés a forrás –, és valljuk be, a dilemma valós.

Ma elvárásnak minősül, hogy legyen legalább egy diplomád, lehetőleg felsőoktatásban szerzett, de azért minél több, annál jobb alapon helyenként a kettőt is elvárják. Továbbá az egyetemről kilépve már több év szakmai tapasztalattal is kellene rendelkezned, különben roppant nehéz lesz a munkakeresés. A 22-es csapdája ez. Legfőbb cél, hogy rövid időn belül maximalizáld a teljesítményt, különben a sikert is csak hírből ismerheted meg. Persze az sem lenne mellékes, hogy szeresd, amit csinálsz, ne munka legyen az, hanem hivatás. Olyan hivatás, amellyel képes vagy fenntartani magad, és anyailag függetlenné válni, elkezdeni saját életet élni. Mindezeket 25 éves korodig, nagyjából egyszerre valósítsd meg, ha lehet.

Nevezhetjük a 21. század művének, de akár az Y generáció betegségének is, az viszont biztos, hogy a kapunyitási pánik egyre több fiatal életében jelent kihívást. A nyomás nő, a közösségi média torzít, a célok egyre elérhetetlenebbek lesznek. Pörögni kell, nem állhatsz meg, nem vehetsz levegőt, de főképpen hálátlan nem lehetsz – hiszen olyan sok a lehetőség, csak élni kell velük, erre legalább képesnek kell lenned.

De mihez kezdjek magammal, ha a megfelelési kényszer összeolvad a jövőtől való félelemmel, és a szorongás állandó partnerré válik? Ha nem tudom, melyik úton induljak, vagy éppen a jóra léptem-e rá? Ha kapunyitási pánikról beszélünk, hibáztathatjuk az oktatási rendszert, a környezetet, magunkat, mégis, a megoldás mindezek összehangolásában rejlik. Az iskolai pályaválasztási tanácsadások, a család és barátok támogatása, az önismeret és önbizalom mind segítségként szolgálnak azoknak, akik elszenvedik az életnegyedi krízis hatásait. Mint mindenben, a fontos a megelőzés lenne: eligazodni az információtengerben ugyanis embert próbáló feladat.

Farkas Orsolya