Meghan, Muhammad és a bűnbak

Miközben a média és a közvélemény Meghan Markle szemöldökével és ruháival foglalkozik rögeszmésen, India GDP-ben megelőzte Franciaországot, és rövidesen elhagyja Nagy-Britanniát is. (Persze összességében, nem egy személyre számítva). Nem lenne ideje feladni az Európa-központúságot és a kritikátlan önfeladó Amerika-kultuszt, és jobban kelet felé tekinteni? Kína már, miként valamikor Hannibál, ante portas. Tőlünk (is) függ, hogy barátként vagy másként, a nyakunkon. Mert akik mindmáig lefitymálóan beszélnek az ázsiai hordákról, emlékezzenek, Ázsia milyen civilizációkkal rendelkezett, amikor a mi európai őseink legfőbb foglalkozása a felebarát főbekólintása volt, bunkóval, buzogánnyal, ízlés szerint.
A közvélemény gyorsan reagál a botrányokra, és ha kell vagy köll, mint munkásököl-vasököl, lecsap proletár felháborodással. Nagy-Britanniában a Weinstein-féle szexuális zaklatásbotrány óta harminc százalékkal kevesebb szülő merészelte fiacskájának a Harvey nevet adni. A John már nincs a húszas toplistában. De megnyugtatom a kedves olvasót, Brexit vagy hollywoodi szexvámpír meg sem kottyan a Muhammadnak, amely keményen tartja az első helyet.
Temesváron egy tizenhét éves fiút egy kocsmában megvernek. Dühösen hazamegy, ellopja az apja autóját, és adrenalintól fűtve elindul. Nem ér messze, a kocsi lesodródik az útról, és egy ház oldalában áll meg, azelőtt egy háromtagú családot elsöpör, a há­rom­éves kislány szörnyethal. Tönkretett életek – a gyászolóké, a hebehurgya fiatalé és családjáé. Nos, álljunk meg egy pillanatra, és vegyük elölről. Ha a kocsma személyzete a törvény értelmében nem engedi be a kiskorút, azt nem bántja senki, valószínűleg nyugodtan ül a fenekén, nem lop autót, a kislány ma is él, és a tinédzser nem veri a fejét a falba a fiatalok börtönében.
Életek, sorsok múlnak látszólagos apróságokon. Felháborodunk, tüntetünk a törvénytelenség ellen, és szemünk láttára gyerekek úgy vásárolják az üzletekben a cigarettát, italt, úgy hozatják a pincérrel az alkoholt, mintha ott születtek volna, soha nem láttam, hogy az eladó kérte volna a személyazonosságijukat. Aztán ha megtörténik a baj, sopánkodunk, és keressük a bűnbakot.

Zubreczky Antal