Még csak két nap

A Boldog Özséb katolikus templomban szolgáló Kovács József tisztelendő az idei évben is szerepet vállalt a VigadoArt produkciójában. Szíven érintette az adventi gondolatokra való előkészületnek a varázsa.

– Kezdetben volt bennem egyfajta izgalom, annak okán, hogy mindez eltér a megszokottól. Éreztem, hogy teljesen más egy teremben, csupán a kamerának beszélni, szemben azzal, amikor szemkontaktus alakítható ki a hallgatósággal. Számomra nagyon fontos a találkozás” – fejtette ki a tisztelendő, majd hozzátette, hogy az idén az advent második és negyedik gyertyájának meggyújtása kapcsán fogalmazta meg üzenetét a többnyire egyszerű gondolataival, amelyből nem hiányoznak a hétköznapi példák, történetek:

– „Mielőtt szólanék, mindig átengedem a szívemen mindazt, amit mondani szeretnék, vagy amit a jó Isten általam közölni akar.”

Örvendett, hogy egy kis tapasztalatot nyerhetett a média világából, ugyanakkor építő volt számára mindaz, amit a forgatás alatt apró észrevételek útján kapott, úgy érezte, a felvételek alatt, ahogyan és amennyire sikerült átadni magát a pillanatnak, annyiban vált megajándékozottá, egy kis önbizalommal, a jó Isten részéről.

Ruszka Sándor lelkipásztor számára a Biblia egyik idézete foglalja össze leginkább, hogy mit is jelent számára a felkészülés.

– „Jó csendben várni az Úr szabadítására”. Számomra egy kicsit ennek a megélését jelenti az advent. Ez a mondat egy olyan korban született, amikor Izraelben minden a feje tetején állt, és egy olyan bibliai könyvben található, amelynek a héber neve úgy is fordítható, hogy „jaj”. A sok jaj mellett van, ami jó. Amikor bibliai igéket válogattam a Lackfi János-szövegekhez, azt éltem meg, hogy ez jó! Ez a fajta adventi készülődés kivesz a rutinból, a hétköznapokból, befelé és felfelé fordít – taglalta, majd kiemelte, hogy a Kristálytömb egy olyan világot teremt, amely zaklatott lelkünket lecsendesíti. – Jó volt átélnem, hogy mindez a mi történetünk is, az én történetem is. A mi megváltásunk. Az én megváltásom – zárta gondolatait a lelkipásztor.

Olasz Béla, a kantai Szentháromság római katolikus templom segédlelkésze azt a kérdést boncolgatja, hogy mi is az advent? – Nagy titok ez: nem tudni, hol kezdődik, és hol ér véget. Adventben arra készülünk, hogy méltón tudjuk fogadni, egyáltalán alkalmasak legyünk befogadni az élet Urát, aki – értem és érted – a teremtett világban testet öltött. Ez hát a szentidő, amikor gyermeki hittel várakozunk – hangsúlyozta a tisztelendő úr. – Figyeljünk lelki immun-, ima- és ivórendszerünkre. Lelki immunrendszerünk az, ami minket erősít. Amitől jól érzem magam a bőrömben: egy meghitt beszélgetés, egy szép találkozás. Az imarendszer nem más, mint kicsit szorosabbra fűzni a jó Istennel való kapcsolatunkat, mert’ hát Őrá várakozunk. És a legutolsó az ivórendszer: azt befogadni, magunkba szívni, ami gazdagít, ami által többek lehetünk. Szomjazni a szépet, az igazat, a szentet – tanácsolta.