Medvemegfigyelő nap

2018. április 06., 00:092018. április 06., 00:09

Nem is lehetett volna szebb időt kívánni az európai medvemegfigyelő napra, mint amilyen volt. Már korán reggel nagy izgalommal indultam el otthonról. Az a gondolat foglalkoztatott, vajon hány medvét fogunk látni, fel fogom-e ismerni a tavaly látott medvéket, találkozunk-e új egyedekkel? Ismerős helyre készültem, fel tudtam magamban idézni azokat a nagyvadakat, amelyeket azon a helyszínen láttam. Mindenikről készítettem már fotót, számos pozícióból örökítettem meg, ismertető jegyeik alapján még nevet is kaptak. Tehát izgalmas lesz viszontlátni az ismerősöket, persze egy pillanatra sem feledve, hogy vadon élő állatokról van szó, amelyek hatalmas erővel rendelkeznek.

Minden egyes alkalommal, amikor medvefotózásra megyek, előtte felkészülök, felelevenítem a tanultakat, a tapasztalatokat, átgondolom, milyen helyzetek alakulhatnak ki, és mi a legjobb megoldás rá, mert élesben már nincs idő gondolkodni. A madárfotózás egészen másképp zajlik, ott más dolgokra kell odafigyelni. Számomra nagy élmény minden egyes madár látványa, amikor az árok menti bokrokban megláttuk az első feketerigót, mondtam is a társamnak, Román Richárd vadőr batáromnak: hazajöttek! És ahogy haladtunk az erdei úton, egyre több példány került elénk, és bár a cél más volt, lejegyeztem minden fajtát, amit láttunk.

Delet épp csak elütötte az óra, de már kint voltunk a lesben. Több órai csendes várakozás után megjelent az első medve egy boccsal. Nagyon óvatosan viselkedtek, magasra emelte orrát, száját kissé kitátva vette a levegőt, elemezte a szagmintákat, felénk nézett, nem látott, de kiszagolhatott az anyamedve, mert úgy döntött, hogy továbbáll. Naplementéig még öt medve érkezett. A medvemegfigyelő napon az utolsó medvét a faluhoz közeli mezőben láttuk, és ezzel egy eredményes napot zártunk