Már folynak az előkészületek

A megyeszékhelyen immár évek óta megtartják a farsangi felvonulást, a téltemetést. A kezdeményező Guzsalyas Játszóház a Guzsalyas Alapítvány támogatásával és néhány éve a Gyermekek Palotájával közösen szervezi a népszerű eseményt, idén február 13-án. A rendezvényről, annak előzményéről Benkő Évával beszélgettek a Gyermekek Palotája újságíró szakkörének kisdiákjai.

Benkő Éva eredeti foglalkozása óvónő, de az élet úgy hozta, hogy a kézművességet választotta.

– Úgy éreztem, hogy fontos lenne, hogy a felnőttek és a gyerekek is megismerjék a kézművesség rejtelmeit. Készítsenek természetes anyagokból tárgyakat, barátkozzanak a népi gyermekjátékokkal, amit az őseinktől vettünk át, őriztünk meg. Célom, hogy a gyerekekkel megszerettessem/ megszerettessük a kézműveskedést. Ismerjék meg ezeken a tevékenységeken és szokásokon keresztül, hogy milyen volt a múltunk, hová tartozunk. A gyermekeknek, az egész kicsiknek népi játékokat tanítunk, táncházat szervezünk. Nagyobbak több foglalkozást is kipróbálhatnak, nekik nemezkészítéssel, agyagozással és szövéssel kedveskedünk. A felnőtteknek pedig a fazekasságot, a tűzzománckészítést, bőrmegmunkálást és nemezkészítést mutatjuk be. Ezen kívül elmegyünk nagy rendezvényekbe, vásárokba, ott pedig bemutató tevékenységeket tartunk.

– Mióta rendezik meg ezt a télbúcsúztató felvonulást?

– Idén a 22. felvonulást rendezzük, de már korábban is volt ilyen télbúcsúztató, amiket felnőttek hoztak tető alá a városban.

– Hogyan készítik elő ezt a rendezvényt?

– Már hetekkel azelőtt hozzálátunk. Énekeket tanulunk, maszkokat készítünk vagy előkészítjük azokat. A szokásokhoz, ünnepekhez tartozó énekeket, ritmusokat megtanuljuk, és játékos vicces formában előadjuk. Ezekkel táncházakba, iskolákba is elmegyünk, vagy az osztályok jönnek ide, s minden gyerek elkészíti a saját maszkját.

– Hogyan zajlik le ez az esemény?

– Már előre tudják a résztvevők, hogy ez egy utcai mulatság, és felöltöznek jó-jó meleg ruhákba, s megjelennek a Míves Háznál. Beöltözünk mindenféle maskarába, és felvonulunk énekszóval, kacagással és mindenféle vicces hanggal. Fölmegyünk a központig. Egy régi szokás felelevenítése is megjelenik: van egy fafejű kecskénk, és az alá bebújik egy kisgyerek vagy egy felnőtt. Van annak egy kötele belül, és ha azt megrántják, akkor az olyan, mintha mozogna a szája. Ezt a kecskét megpróbáljuk „eladni”, hadd lám, ki ad érte többet… Persze nem adjuk el, ez csak a játék része. Aztán jön a gólya is a seregbe, ez is úgy van megoldva, mint a kecske, s ha néniket, lányokat megcsíp, akkor hamarosan kisbabájuk lesz. A medvét is meg szoktuk táncoltatni. Régen ez jelentette a farsangot, így kergetjük el a telet, mert hát várjuk, hogy jöjjön a tavasz, hogy elmenjen a hideg és a rosszidő. Amikor már kizörögtettük magunkat, akkor visszamegyünk a Míves Ház elé, és elégetjük a szalmabábut. Na, aztán arra minden rosszat rákiabálunk, mindent, ami zavar minket. A tűz körül táncolunk, énekelünk. Ezt a rendezvényt azért tartjuk ilyen fontosnak, hogy továbbadjuk vele a szokásaink a fiataloknak, gyerekeknek. Abban bízunk, hogy amikor felnőnek, akkor majd az ők gyermekeiknek, unokáiknak is megtanítják.

(Kiss Gergő Dávid, Barabás Nándor)