Majd megvirrad már

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Czegő Zoltán

2021. november 26., 00:082021. november 26., 00:08

Még az ég is köszöntésre szólítja az amúgy is örvendező madarakat, fákat novemberünk végén. Ünnepel a suhogásra hajlamos erdő, verőfényben keltek emberek s állatok. Nem mindennapi hétköznap ez a mai, de nem ám. A hazai, mármint romániai pártok hittel ígérték, csütörtökre meglesz az új romániai kormány. Az igazságot nem most akarom taglalni, de csak annyit itt és most, hogy ennek az országnak volt több kormánya is egyszerre, együtt. Igaz, annál nehezebb volt nekünk. Minap kivettem egy ékszernyi súlyú megfogalmazást az előadásokból. Ecce: A kommunisták mindig kifogynak a mások pénzéből!

Politikai sáncmartokon sarjadnak igazmondások. Tény, hogy talpon áll a bizalomra épített román kormány. Áldást osztogatni nem akarunk. Bízunk azonban bennük és magunkban. Magyarán: úgy kell terelnünk egymást – mármint a kormány és mi –, hogy minden zsivajgást kerülve-kirekesztve, egy vagy több, föltétlen több nagyközösség értsen szóból és nótából. Igazán nem góbébulira gondolunk, hanem arra, ne s ne legyen eset, amelyben rendelésre elhúzzák ártatlan nemzetiek nótáját.

Ifjú kormány, kezdő főpolitikusok rangba lépése, ez az az ünnep, melynek felelőssége az első naptól súlyos. És mellesleg vessem föl: ne legyen sose folytatható börtönökbe!

Akik fölszentelt keresztény temetőket tulajdonítottak, loptak, raboltak el, át ama túlsó partra, ne bízzanak annyira a pártra, hogy tovább hegyezzék harmadába a nemzeti zabot jó pénzekért.

Nincs erőm nekem a fogadkozások oszloprendszerét erősítgetni, vannak azonban politikusaink, akiknek szavait aranyba lehet, kell önteni. Figyeljük csak a magunk magyar meg román, csángó meg szász szószólóit, aztán rögvest induljunk nem az arany beváltására, hanem az aranymondások valós útjain. Vak vezet világtalanokat. Ne engedjük feledni, hogy a politika az hivatás, szakma a javából! Ha ott hazudoznak egymás előtt s mögött a gaz dilettánsok, nekiindul ismét a gátszakadás, melytől őrizzenek az Istenek.

Kissé aggodalmas lettem, de nem kötekedő. Ma még szenvedő alany, ám előttünk, magyarok előtt is legyen az élet maga. Szól a kakas már…