Magunkra találva a jövőbe nézni

Legendás őseink és egyben hőseink fából kibontott alakja, a közéjük belépő honfitársaink ottléte, a lelkükben kicsírázó érzelmek révén, múlt, jelen, jövő találkozik és kapaszkodik egymásba a mesterien összeillesztett gömbfák és zsindelyes tető által határolt térben. A jelenlévőket az ötletgazda után köszöntő Csapai Árpád-Szilárd csíkszeredai római katolikus egyetemi és kórházlelkész rámutatott, egy ilyen együttlétnek és szertartásnak számunkra csak akkor van értelme, ha „közelebb emel minket az éghez”.

Örömmel nyugtázta, hogy a Szent István előtti korok kimagasló történelmi személyiségei is helyet kaptak a legújabb nemzeti emlékhelyen, mivel a több évszázados, napjainkban is folyó történelmi ködösítés hatására és következtében, hajlamosak vagyunk mellőzni őket. Pogányként tekintünk rájuk, holott a katolikus egyház tanítása szerint sem szabad az egy isten hitűket annak tekinteni. Ráadásul, már a kereszténységet a III. században felvevő örmények közvetlen szomszédságában élő hunoknak is voltak püspökei. De az akkori világ urának tekinthető Attila is keresztény alázatot tanúsított, amikor az idős pápa kérésére megállította győzedelmes hadait Róma kapuinál.

Egy ember, egy nép, egy ember ereje az emlékezésben rejlik, mert emlékek nélkül gyökértelenek vagyunk – figyelmeztetett Egyed László Levente, torjai református lelkipásztor. Éppen ezért örvendetes, hogy itt és most mi „magyar népünk történelmi nyomvonalára, megmaradására, hitvilágára, Isten irántunk tanúsított oltalmára és kegyelmére emlékezünk”. A múltba nézés ugyanis önmagában nem elég a megmaradásunkhoz, Istenre tekintve kell ezt megtennünk, továbbadván utódainknak mindazt, amit kell és érdemes.

A megáldását és felszentelését követően Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa képviseletében szóra emelkedő Gyombolai Péter konzul a régmúlt hőseire való figyelemfelkeltés, a közösen megélt történelmi múltunkra való emlékeztetés értékes eszközeként határozta meg a nemzeti emlékhelyet. A nemzeti érzés ott rejtőzik sejtjeinkben, édesanyánk hangjában, népmeséink üzenetében, átitatja népdalainkat, mondáinkat. De ott van dicső történelmünk súlyában, őseink, vezéreink, királyaink tiszteletet parancsoló alakjában, a szülőföldet védő mindenkori katonáink kiontott drága vérében is. Az irántuk való hűség pedig minket is kötelez – hangsúlyozta Biró Erika református tiszteletes.

A támogatók és önkéntesek hosszú névsorának felolvasása és az emlékhelyet ékesítő szobrokat kifaragóknak járó elismerő oklevelek átnyújtása után, a szervezők gazdag, szavalatokkal, kórusfellépéssel, tárogató- és hegedűszólóval fűszerezett kultúrműsorral kedveskedtek az ünneplőknek. <<