Lankadó tisztelet?

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Péter Sándor

2021. március 29., 00:042021. március 29., 00:04

Akárhogy osztjuk-szorozzuk a szót, most tényleg bajban vagyunk. Eleddig tudomásul vettük, sokszor lehajtott fejjel, hogy belekötnek szimbólumainkba, de túltettük magunkat ilyen „kicsiségeken”, s szinte lestük a hírt, hogy a magyar nemzeti színek miatt kit mennyiért büntet meg a kormányhivatal. Az idei március 15-e sem telt el botrány nélkül. Mármint a hivatal szemében botrányos volt a zászlók lengése ezen a napon azokkal az elátkozott színekkel, amelyeknek a sorrendjét érdemes lett volna megváltoztatni, hogy a tájékozatlanok szemében olasznak tűnjék a színösszeállítás, ám mi rögtön tudnánk, miről is van szó.

Azt is megszoktuk, hogy általában megyén kívülről érkeztek a bíráló szavak, s a büntetések kiötlői is máshonnan érkeztek hozzánk. És igen, megszoktuk, tisztelettel tudomásul vettük, hogy azok a román nemzetiségű honfitársaink, akikkel huzamosabb ideje közösen lakjuk ezt a várost, nem botránkoztak meg, ha ezek a jelképek a mi ünnepeinken felkerültek az oszlopokra, a falakra, s minket sem zavart, ha ők ünnepelték saját nemzeti ünnepeiket, úgy, ahogyan az szokás, s ahogyan az számukra felemelő. Mindig akkor keletkezett zűr, ha máshonnan érkezettek zavarták a vizet, rontották az ünnepélyességet. Az évtizedek során kialakult barátságok nem szűntek meg, nem mentünk el idegenekként egymás mellett, s ha netán vitára is sor került, akár kényesebb kérdésekről is, kezet tudtunk nyújtani egymásnak.

A mostani helyzet más. A kormányhivatalt képviselő, a prefektus kinevezésének késlekedése miatt a polgármester büntetését aláíró alprefektus megyénkbeli. Szüleivel évtizedek óta kiváló kapcsolatok alakultak, magával az alprefektussal talán kerek esztendeig együtt tanítottunk a valamikori Perspektíva szakiskolában, érettségizettként tudott igen közel kerülni diákjaihoz, s hozzánk, pedagógustársaihoz is, hogy aztán felkészültségének, tehetségének köszönhetően ragyogó karriert fusson be. Nos, az motoszkál a fejemben, ha barátaink, munkatársaink, ismerőseink, akik mellett nem megyünk el köszönés nélkül, így kezdenek hozzánk viszonyulni, akkor tényleg bajban vagyunk. Vagy lehetünk!