Közös agrárpolitika 2020 után

Milyen lesz az Európa Unió közös agrárpolitikája (KAP) 2020 után? Segíti-e vagy hátráltatja a földművest, mit kap a gazda a KAP-ból? Ezt a témát járták körbe a hétvégén Tusványoson a magyar Nemzeti Agrárkamara (NAK) szervezésében sorra került panelbeszélgetésen.
„Ezen a szakmai beszélgetésen arról fogunk beszélni, hogy mi nem jó, de azt azért látni kell, hogy Európában soha ilyen nagy mennyiségű, jó minőségű élelmiszer nem volt, mint most, és ehhez jövedelmünknek az eddigi legkisebb hányadával jutunk hozzá – ütötte le az alaphangot Pap Gergely, a NAK főigazgató-helyettese, aki emlékeztetett: a KAP az Európai Unió legrégebbi, az 1960-as évektől futó, legsikeresebb programja. Tulajdonképpen vita sem nagyon alakult ki, miután minden résztvevő azzal kezdte, hogy „az előttem szólóhoz csatlakozva azt tudom mondani, ami most van, és főleg amire 2020 után készülnek, az nem jó”.
– Minden tagország számára izgalmas időszak következik, mert most fog kiderülni, hogy mennyi az annyi, mennyi lesz az agráriumra fordított európai pénz, s abból mennyit kapnak a kelet-közép európai országok. Attól lehet tartani, hogy a vita időszaka „átcsúszik” az európai parlamenti választások utánra, amikor egy új bizottság áll fel, amellyel lehet, hogy mindent elölről kell kezdeni – mondta Kis Miklós Zsolt, a magyar mezőgazdasági minisztérium vidékfejlesztésért felelős államtitkára.
Az a gond, hogy az agrártámogatás arra tart, mint a székely viccben, mindent is akar – vélekedett Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége (EMGE) elnöke.
– Az agrárium tartsa rendbe a kultúrtájat, védje a környezetet, csökkentse a klímaváltozás hatásait, tartsa otthon a lakosságot a hátrányosabb helyzetű régiókban, vonja be a fiatalokat a gazdálkodásba, és tegye mindezt kevesebb pénzből, mint eddig – foglalta össze a követelményeket.
Az EMGE elnöke rámutatott, 800 ezerre tehető a 30 hektár alatti területen gazdálkodók száma Romániában, akik „félközépkori állapotok között” tulajdonképpen „kényszervállalkozók”, hiszen legtöbben azért álltak e mellé a munka mellé, mert egyébként semmilyen más munkahely nincs a településükön. Minthogy ezek nagy része Erdélyben van, számunkra létszükséglet ezen gazdaságok további támogatása – mondta.
A résztvevők szerint „aggasztó”, hogy az agrárium finanszírozásáról olyan városiak döntenek, akiknek „semmilyen kötödésük a földhöz”. A szakemberek finoman szólva elégedetlenek a zöldek tevékenységével is, akikkel ugyan „semmi bajuk sincs”, de úgy vélik: úgy osztják az észt, hogy fogalmuk sincs, miről beszélnek.
– A zöldek csak ne féltsék a gazdáktól a földet, mert azzal néhány száz éve jól-rosszul elvannak a vidékiek, és aki egész életét a fővárosi flaszteren élte le, az ne legyen már nagyobb szakértő, mint az, aki egész életét a mezőn töltötte – fogalmazott Jakab István, a magyar országgyűlés alelnöke. <<