Kövesi megy, a jogállam marad?

Újból forráspont-közeli állapotba került a román belpolitika az Alkotmánybíróság döntése nyomán, mely gyakorlatilag kiiktatta az államfői vétót a kormány abbéli szándéka elől, hogy eltávolítsa hivatalából a korrupcióellenes ügyészség vezetőjét. Percenként születnek a nyilatkozatok: aki él és számít a Dâmbovița partján, az megszólal.
Ezt leképezendő, a politikai táborok polarizálta sajtóban a kommentárok egy része az igazságszolgáltatásnak fonja a gyászkoszorút, a másik fele pedig alig leplezett ujjongással mérlegeli a várható fejleményeket. És mivel a demokráciákban érdemes megállni, és mindkét oldal érveivel számot vetni.
A Kövesi személye mellett elkötelezett oldal a bírák döntését úgy értelmezi, mintha azok zöld utat engedtek volna az ügyészi kar politikusi befolyása előtt. Mi tagadás, félelmüket bőven igazolni látszik a szociáldemokrata kormány következetes és töretlen ambíciója a személycserére. Ugyanezen narratíva szerint mindez a román demokratikus berendezkedés törékeny egyensúlyát veszélyezteti, mivel az elnök kiiktatása a procedúrából egyben azt is jelenti, hogy automatikusan nő a mindenkori kormányok hatalma, vagyis gyengül a modern demokráciák garanciáját jelentő fékek és ellensúlyok rendszere. Ezért némelyek már azt állítják, hogy a bírói testület döntése felér egy burkolt alkotmánymódosítással, hogy a kormánytöbbséghez lojális bírák a parlamentáris rendszer revízióját hajtották végre, az egymást kölcsönösen ellenőrző, megkettőzött végrehajtói hatalmat biztosító félelnöki berendezkedés ellen.
Ehhez képest a döntést támogatók leginkább a román demokráciára nehezedő obskúrus, külföldi befolyás megszűnését látják Kövesi leváltásában. Ezt már kész tényként kezelik, és inkább azt mérlegelik, hogy milyen lehetséges belpolitikai következményei lehetnek a döntésnek? Ellenáll-e Johannis? Ha igen, felfüggesztik-e? Ha felfüggesztik, és előrehozott választásokat írnak ki, megnyerheti-e magának a jelenlegi kormánykoalíció az államelnöki posztot?
Valószínűleg nem. Következésképpen, elkerülendő egy belpolitikai válságot, mindkét oldal érdekelt abban, hogy egyezségre jusson. Jó esetben az ellenzék uralta jogállami narratíva mentén. <<