Kovásznai arcok a múltból (5.)

Székely Hírmondó

2022. január 27., 00:072022. január 27., 00:07

Rózsa 10 éves koráig Kovásznán élt, élményeit számos művében megörökítette. Szeretettel, de kritikus szemmel írt a korabeli községről és lakóiról. „Húszévi távollét után, egy röpke nyári látogatáson ismertem fel szülőfalum igazi arcát. Ez az arc mindig bennem élt; belevésődött gyermekéveimbe, irányt szabott életemnek, de csak azóta tudatosodott, mióta egyre távolodón, kívülről nézem a falut s benne magamat…” – fogalmazza meg a Családi mondakör: Ahol gyermek voltam c. visszaemlékezésében. Való, hogy egész munkásságának, a teljes életműnek Kovászna egyik sarkköve lett, elkíséri életpályáján. Ezt az emlékezést egyfelől a gyermeki emlékezet és rajongás szikrái fényesítik, másfelől a felnőtt racionalizmusa, kritikája, reális rálátása ellensúlyozza, szelídíti.

Ma a városban az ő nevével létezik és működik a parókián egy emlékszoba (1999), a parókia falán emlékplakettel (1995), a belvárosi református nőszövetség (1999) és az irodalmi klub (1999). Az utóbbi rendszeres megemlékezéseket szervez a születés és a halál kerek évfordulói alkalmából. Az emlékszoba berendezésében segített fia, Makkai Ádám, több kegyeleti tárgyát a szobának ajándékozva.

2009-ben, a születési centenárium alkalmából Szebeni Zsuzsa művészettörténész vezetésével az anyaországtól Erdélyen keresztül Kovásznáig vándorkiállítás nyílt, mely nagyban besegített az írónő népszerűsítésében. Ugyanekkor megjelent az Emlékkönyv (Pro Print kiadó) is, mely a róla szóló kritikákat, tanulmányokat gyűjti egybe. 2016-ban jegyezték be az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesületet, melynek anyagi alapját szintén az írónő fia bocsátotta rendelkezésre. Ennek keretében létrejött az Ignácz Rózsa tehetségkutató rendezvény, mely a fiataloktól, az iskolásoktól kezdve szépkorúakig biztosít minden évben lehetőséget a megméretkezésre nem csak a város, hanem a megye területére is kiterjedten.

Szabó Etelka