Korrupciók

Az új Btk. legvitatottabb eleme a hivatali visszaélés átszabása. A főügyész szerint a módosításokkal jelentős mértékben leszűkítik e bűntett alkalmazhatóságát, mivel újabban csak azokra a cselekedetekre pottyan a büntetőjogi felelősségre vonás, amelyeknél az illető hivatalnok a szűk családi körét részesíti előnyben, és a román államot ért kár meghaladja a minimálbér bruttó értékét. Vagyis 1900 lej alatt a tágabb rokonság és az üzleti érdekkapcsolat javára megjelenő előny már csak szabálysértésnek minősül. Amolyan közigazgatási tyúklopásnak.
Pedig a jelenleg érvényben levő Btk. szerint eljáró korrupcióellenes hadjárat delikvenseinek majd fele ebbe a kategóriába esik (a főügyész szerint 2099 köztisztviselő mentesülhet a büntetőjogi felelősségre vonás alól). Persze, az ügyek zömében nem született elmarasztaló ítélet, mivel a „kis korrupció” eme ügyeskedő gyakorlata nem a törvényt, hanem annak végrehajtását szabályozó – másodlagos jogszabályoknak minősülő – előírásokat szegte meg valamilyen, néha vitatható formában.
Mégis, a főügyész által közölt elképesztően magas szám jelzi, a korrupcióellenes harcot lehetővé tevő jogszabályok – és a bűnüldözők – a román rögvalóság érzékeny pontjára (a tyúkszemére!) tapostak. Ez a mindenki által ismert, az állami intézmények zömében uralkodó „ügyintézői kulturális gyakorlat”: a kishivatalnokok és ügyfeleik balkáni, kiskapukat nyitogató, tyúktolvaji ügyeskedése. Létező jelenség, ahogy sajnos az is, hogy sok esetben a felhőkben járó központi kormányzat alkalmazhatatlan szabályai miatt kerülnek jogsértő csapdahelyzetbe az önkormányzatokat működtető bürokraták. Mert a statisztikák alapján leginkább rajtuk csattant a DNA ostora.
Ez az ellentmondás teszi bonyolulttá a korrupcióellenes harcot. A kormány által „kis korrupcióvá” minősített viselkedési formát – mellyel az elnyomás eszközeivel, de a kommunista rezsim is felvette a harcot – az államigazgatás nemcsak a közérdek kárára, az önérdek által vezérelt hagyományos családi és más bizalmi körökből szívja magába, hanem azt a román közjogot korrumpáló ellentmondásos szabálydzsungel is táplálja. Az elmúlt évtizedekben pedig hol az egyik, hol a másik miatt toporog az ország.