Kolomp és kolomposok

Jól emlékeztem, a jegyzeteim között is megtaláltam, hogy az első Korrupciós Ügyészségnek (PNA) létrehozása előtt Frunda György RMDSZ-es honatya felvetette a kérdést, ha az ügyészség jól dolgozik, miért kell egy újabb ügyészséget beindítani. Kiderült, nem kettő, több kellett, hiszen ezen felül létesítették a DIICOT-ot, vagyis a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóságot. A PNA-t átalakították DNA-vá, amelyet ugyancsak Korrupciós Ügyészségnek fordítanak. Persze az átmeszeléssel az ezt működtető törvényeket is átírták, mégpedig az akkori igazságügyi miniszter, a volt kommunista ügyész, Monica Macovei által szorgalmazott kormányhatározattal. Csak később derült ki, hogy a diktatúra alatti előírásokat vezették újból be, úgy hogy lehetővé vált a besúgások felhasználása a pereknél, a szeku helyébe lépett SRI-vel (Román Hírszerző Iroda) való együttműködés, annak ellenére, hogy az alkotmány megsértését jelentette. Így aztán odáig jutottak, hogy az egész politikai rendőrséggé degradálódott. A végén már a romániai vállalkozók, nem beszélve a honatyákról és országnagyokról, nem mertek egyetlen okmányt sem aláírni. Egyébként az egésznek az volt a célja, hogy a Brüsszelnek nem engedelmeskedő politikusokat félretegyék, a román vállalkozókat megfélemlítsék, hogy a külföldi cégeknek könnyű utat engedjenek.

Nemrég Ion Țiriac ismert vállalkozó azt nehezményezte, hogy nem kezd közös vállalkozásba a román állammal, mert másnap már a Korrupciós Ügyészség kutakodna utána. És nem érti azt, hogy az Európa Parlamentbe került román képviselők miért állítják saját hazájukról, hogy korrupció van. Lejes ügyletekről van szó és nem dollár milliárdokról, mint az egyesült államokbeli Parmalat esetében, és nem is olyan törvénytelen pénzügyletekről, amelyek az egész világra kihatottak. Romániában néhány kolbász és pár üveg pálinka elvétele a korrupció. Mi magunk akasztottuk és akasztjuk a korrupció kolompját a saját nyakunkba. Egyesek addig terjesztették, hogy Románia korrupt ország, amíg ez a címke rajta maradt. Nincs olyan mértékegység, amellyel a korrupció fokát mérni lehetne, csak közvélemény. Ha pedig az emberek fülébe pedig állandóan azt fújták, hogy korrupció, akkor a végén el is hiszik. Ezen alapjaiban változtatni kell(ene).

Țiriac szerint az is érződik, hogy a kelet-európai országokat sokadrangúaknak tartják. Nem kell állandóan hajbókolni a nyugatiak előtt, hiszen ezek csak saját érdekeiket nézik.