Kis gyülekezet nagy ünnepe

A munkálatokat megelőzően Bordi Zsigmond Loránd régész vezetésével elvégzett kutatások (2008–2009) eredményei igazolták, hogy azon a helyen már az Árpád-korban templom állt, amelynek mára nem maradtak nyomai a föld felszínén. A 15. században ugyanis a korai istenházát lebontották és a sekrestye újrafelhasználásával megépítették a ma is állót. Az errefelé gyakori földrengések okozta károk, valamint a közösség változó igényei miatt azonban fennállásának folyamán ez is többszöri tatarozáson és átalakításon esett át. Mai, immár véglegesnek tekinthető külső és belső formáját 1928-ban nyerte el.
Ft. Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház (MUE) püspöke lelkészként Sepsiszentkirályon kezdte szolgálatát, ezért ünnepi beszédének bevallottan voltak személyes vonatkozásai is.

„Hálával és köszönettel tartozom mindazoknak, akik lehetővé tették ennek a templomnak a felújítását, mert a gyülekezetnek ez az ígéret földje, ahol összeér az ég és a föld, ahol találkozik a véges a végtelennel, ahol elcsendesedhet az olykor zajos emberi lélek” – jelentette ki Bartha-Pál Aba, Sepsiszentkirály fiatal lelkésze.

A felújítás szakmai folyamatát és annak nehézségeit dr. Furu Árpád, a MUE építési tanácsadója vázolta fel.

Az István Ildikó népdalénekes ajkairól felcsendülő Hazám, hazám… kezdetű dal elhangzása után az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor, Románia miniszterelnök-helyettese osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. „Épített örökségeinken keresztül a múlt beszél hozzánk, és amikor megszólal, meg kell nyitnunk az értelmünket, hogy megértsük az ősök üzenetét: gyökerek nélkül nem lehet élni”– figyelmeztetett a magas rangú tisztségviselő.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke ez alkalomból elhangzott véleménye szerint, a jó szándékú világi és egyházi elöljárók, illetve közösségek egyik legfontosabb feladata, hogy ne csak a jó termőföldbe, hanem tövisek közé is szórják a magvakat, megfoganásukban reménykedve.
Mile Balázs konzul, Magyarország csíkszeredai külképviselete nevében szólt az egybegyűltekhez, az együvé tartozás fontossága köré szőve mondanivalóját.

„Nekünk ma az a feladatunk, hogy hagyjunk jeleket magunk után” – adott hangot meggyőződésének Fodor Imre, Illyefalva község polgármestere.

Bartalis János Isten kezében című versét Nemes Levente színművész tolmácsolta a tőle megszokott hévvel és átéléssel.

Egy régi épület felújításával azokat is megtiszteljük, akik létrehozták – mondta végezetül dr. Diószegi László, a munkálatok finanszírozását lebonyolító Teleki László Alapítvány Igazgatója.

Az ünnepség himnuszaink közös eléneklésével ért véget.