Kilenc másodperc alatt?

Jean-Francois Toussaint francia orvos-biológus a 2008-as tudományos kutatásában azt állapította meg, hogy 100 méteren 9.726 másodpercnél jobb időt lehetetlen lesz futni, Bolt azonban egy évvel később nemcsak az addigi csúcsot, de ezt az állítást is megdöntötte. Az amerikai Peter Weyand orvos-biológus az egyik tanulmányában azt állítja, hogy a sprint során a legnagyobb teljesítmény leadásához és így a legjobb idő eléréséhez az a legfontosabb, hogy a futó „adott idő alatt a lehető legnagyobb vertikális erőt fejtse ki a talaj irányába”. Ez alapján Wolfgang Potthast kölni orvos-biológus azt mondta, nagyon nehéz lenne pontosan megjósolni, hogy hol lehet a 100 méter világcsúcs-fejlődésének a vége, mert mindig lesznek „evolúciós és teljesítménybeli ugrások, mivel az emberek nagyobbak és erősebbek lesznek”.

A német tudós szerint Bolt 2009-es sprintje is egy ilyen ugrás volt, miután a jamaicai sportolónak sikerült azt elérnie, hogy „nagyjából 90 méteren keresztül tartotta a sebességét és végig nagy vertikális erőt generált”. Potthast szerint szemmel látható volt, hogy Bolt ellenfelei nagyjából 60 méternél jelentős mértékben lassultak és lemaradtak.

A fizikusok, matematikusok és az orvos-biológusok rendszeresen kutatják azt, hogy mennyi lehet az emberi teljesítőképesség határa a sprintek esetében, ehhez pedig a korábbi rekordokkal kapcsolatos adatokat használják. Filippo Radicchi spanyol fizikus szerint 8.80 másodperc lehet 100 méteren a legjobb idő, amit ember elérhet. John Einmahl német matematikus több számítást is végzett már, 2006-ban 9.29 másodpercben határozta meg az elérhető rekordidőt, három évvel később viszont már 9.51 másodpercet számolt, korrigálva a korábbi kalkulációját.

Az atlétikai futószámok legizgalmasabb száma a 100 méteres síkfutás, a legrobbanékonyabb atléták száma. 1977-óta már csak elektronikus időmérés esetén fogadnak el világcsúcsot. A férfiaknál 1968. június 20. óta vannak olyan sprinterek, akik tíz másodpercen belül képesek lefutni ezt a távot, ez több mint 36 km/h-s átlagsebességet jelent. A nők még nem érték el ezt a határt. Minden idők eddigi leggyorsabb női vágtázója 10,49 másodperces eredményt ért el, ami 34,3 km/h-s átlagsebességet jelent.

Szabadtéri verseny esetén meghatározott a lehetséges hátszél erőssége, 1975-óta csak íves pályán elért eredményeket tartanak nyilván. Külön jegyzik az 1000 méter tengerszint feletti pályákon elért eredményeket is. 1987. január 1-óta tartják nyilván a fedett pályán elért csúcsokat.

Ben Johnson kanadai atléta 1987. augusztus 23-án 9.83 mp-es és 1988. szeptember 24-én a szöuli olimpián 9.79 mp-es időt futott, eredményét hitelesítették majd később kiderült hogy évekig szteroidokkal élt, ezért eredményeit törölték.

A férfi mezőnyben valamennyi alkalommal szerepelt a 100 méteres síkfutás a nyári olimpiai játékokon. A nőknél 1928 óta szerepel a műsoron.