Kiértékelték a totem-pályázatot

Négy terv érkezett be a Kézdivásárhely önkormányzata által kiírt totem-pályázatra, amelyekről héttagú zsűri döntött. A pályázók Bánffy Barbara, a temesvári tervezői egyetem hallgatója, Kovács Kristóf, a budapesti Moholy-Nagy egyetem tanulója, Turóczi Áron Mátyás építészhallgató és András Szilárd csíkszeredai építész voltak. A négy munka mindegyike rendkívül sokszínű, eredeti ötletet takar, közülük a zsűri a legjobbnak Bánffy Barbara munkáját találta, így az ő terve alapján készül totem Kézdivásárhely bejárataihoz.

Projektjük mellé a pályázóknak rövid bemutató szöveget is mellé­kelniük kellett, amelyben kitértek arra, miért tartják szimbólumértékűnek munkájukat. Bánffy Barbara totem-koncepciója elsősorban Kézdivásárhely címeréből inspirálódott. „Elsőként a hármasság szimbólumát emelném ki, amelyet a régi címerben a három bástya, illetve a három búzakalász jelöl. A hármas szám egyrészt a bölcsességet, illetve a harmóniát szimbolizálja, másrészt az egészség és a gazdagság jelképe” – írta az egyetemista. Fontosnak tartotta továbbá kiemelni a címerből a három arany búzakalászt, amely az újjászületés megfelelője, a kenyér és egyben az élet, a termékenység szimbóluma is. „Ezt a hármasságot jelzi a három test, amit egymás mellé illesztettem, illetve ezek formája, ami a búzából kiindulva a zsák formájára hasonlít” – tette hozzá.
Kovács Kristóf alakzata a kopjafa hegyes formáját követi, leegyszerűsítve. „A térforma úgy van kialakítva, hogy körbejárható legyen, be lehessen alája sétálni. Ezáltal interakcióba kerülünk vele. A belsejében egy rövid leírás van elhelyezve Kézdivásárhelyről. Aki megáll és besétál, az megtudhat több dolgot is a városról, akár meg is tapinthatja a városban is felhasznált anyagokat” – érvelt bemutatójában a hallgató.
Turóczi Áron Mátyás megpróbálta feloldani az út és az építmény kapcsolatát, ezért ez utóbbit a főút melletti mezőbe telepítette, a környezet és a táj kiegészítőjeként. „Úgy jelenik meg, mint egy ablak, amelyen keresztül mi magunk is vizsgáljuk a körülöttünk lévő világot. Keretet szabunk, és kiemeljük belőle, ami számunkra fontos. A totemet így a tavaszi és őszi napéj­egyenlőség idejére, napkeltére és napnyugtára tájoltam. Évente kétszer a Nap az építmény ablakában kel és nyugszik. Az elhaladók egy pillanatra szemtanúi lehetnek ennek a különös élménynek” – vélekedett a pályázó.
András Szilárd munkájában a totem első része egy földből feltörekvő szikladarab, kőtömb, mely a valamikori határköveket idézi. A határkövön megtalálható a város címere. „Az alapul szolgáló szikladarabból természetszerűen kimagasodik Székelyföld talán legjellegzetesebb szimbóluma, egy galambdúcos székelykapu. A kapu szemöldökfájára a város neve van felróva. A kapun áttekintve, a felső tábla kontúrvonala megidézi a távoli városkép hangulatát a háztetőkkel és a kimagasló templomtornyokkal. A táblák irányjelző végein megtalálható pár darab, a város történelmi jellegzetességeire utaló, stilizált szimbólum. A szimbólumok közül az ágyúöntő Gábor Áron, és a valamikor a városra jellemző kézműves foglalkozásokra utaló jelek kerültek bemutatásra” – fogalmazott a csíkszeredai építész.
Az értékelés során a zsűrinek négy szempontot kellett figyelembe vennie: a terv kifejezőképességét, valamint a térség kulturális identitásához köthetőségét; annak pontosságát és megvalósíthatóságát. A zsűri értékelése alapján mindegyik munka tartalmazott hiányosságokat, a legtöbbet zártabb, kisebb térre látták kivitelezhetőnek, nem a város bejárataihoz. Valamennyi tervnél kiemelték az ötlet eredetiségét és az elképzelés kidolgozásának összetettségét. A zsűri egymástól függetlenül döntött, egytől tízig pontozta a munkákat. A végső összesítésben Bánffy Barbara munkája 62,74 pontot, Kovács Kristóf terve 55,00 pontot, Turóczi Áron Mátyás ötlete 53,87 pontot, míg András Szilárd pályázata 52,50 pontot kapott.
A pályamunkák megtekinthetőek a Vigadó Művelődési Ház folyosóján. A díjak átadására a Helyi Tanács következő soros ülésén kerül sor. <<