Ki kit szolgál?

Járvány van: mindenkinek kutya kötelessége alkalmazkodni, ha tetszik, ha nem. Az irodai munkás dolgozzon otthonról, ahogy tud, az egyhónapos vakációban mindenki oldja meg gyerekei felügyeletét, ahogy akarja. A tanár ne pofázzon, tartson felzárkóztató órát, adjon le új anyagot online vagy fizikai jelenléttel. Természetesen fel sem merül, hogy egy vasat is kapjon azért, mert a teljes vakációt végigdolgozza a vizsga előtt álló tanulókkal.

Ez akár rendben is lenne, tényleg rendkívüli helyzet van. Ami azonban érthetetlen, hogy van egy kategória, amelyet semmire nem lehet kötelezni: a családorvosok. Ők dolgoznak, ha akarnak. Felírathatták volna betegeiket oltásra, de nagyon sokan nem tették. Mert – úgymond – nem túl vonzó az a „néhány lej”, amit azért adnak. Egyrészt – miért kell ezt egyáltalán megfizetni? Nem lenne kötelessége, hogy hivatalból legalább azoknak segítsen, akik erre a legjobban rászorulnak? Hiszen ki tudja jobban, mint a családorvos, hogy egy idős páciensnek, akinek ő maga ír fel hat-nyolcféle gyógyszert, esetleg nem ellenjavallt-e az oltás? Másrészt, ezt már csak magamnak számigálom, hogy ha egy családorvosnak 2000 betege van, és abból előjegyez mondjuk 1500-at (minden szükséges adat megvan a számítógépén), azért – ha jól számolom – 58 ezer lejt kap.

Lehet, hogy ez nem túl vonzó, és Isten ments, hogy az orvost mindenféle „paraszttal” összehasonlítsam, de ez bőven több, mint amennyit a minimálbérért dolgozó melós két egész esztendő alatt keres. Most éppen azon vacillálnak, hogy hajlandók lennének-e oltani? Az egészségügyi miniszter izgatottan jelentette be, hogy talán a fele vállalná is ezt a feladatot. Mert mégis kinek lenne a feladata oltani? Ki kit szolgál ebben a rendszerben?

Ebből is látszik, hogy milyen történelmi mulasztást vétettek a törvényhozók akkor, amikor az orvosok bérét – amúgy teljesen indokolt módon – a nyugati szintre emelték (egyezzünk meg: a londoni orvos ötezer eurós bére reálértékben semmivel sem több, mint az itteniek háromezer eurós fizetése), de egyéb szabályozást nem vezettek be. Kezdve mindjárt azzal, hogy úgy 25 évre felfüggesszék a praxisát annak, aki egyetlen lej „figyelmességet” elfogad egy kisnyugdíjastól…