Ki bírja tovább?

Miután csütörtök éjjel, a Sepsiszentgyörgy fölötti Kolcza-hegy tetején található, bekerített és jól őrzött nagy udvarról vitte el a nyáj vezérkosát egy medve, most a városhoz közeli Benedekmezőn, a Szemerja–Görgő Közbirtokosság területén legelő juhnyájat és tehéncsordát kerülgeti már harmadik éjjel két felnőtt állat.

Bodor Tünde

2018. július 23., 00:112018. július 23., 00:11

Miután csütörtök éjjel, a Sepsiszentgyörgy fölötti Kolcza-hegy tetején található, bekerített és jól őrzött nagy udvarról vitte el a nyáj vezérkosát egy medve, most a városhoz közel, a Benedekmezővel szembeni dombon, a Szemerja–Görgő Közbirtokosság területén legelő juhnyájat és tehéncsordát kerülgeti már harmadik éjjel két felnőtt állat.

Ebben az esetben a közbirtokosság felelőssége, hogy mi történik az állatokkal, a juh- és tehéngazdákkal kötött szerződés értelmében ugyanis ők felelősek az őrzésért. Ezért már harmadik napja Csákány László közbirtokossági elnök is a juhászok mellett várja az éjszakai portyázásra érkező medvét. Miután a villanypásztor meg sem kottyan az állatnak, egyéb eszköz híján villogó lámpákkal és a kutyákkal próbálják a nyáj és a csorda között ingázó állatokat – egy kétbocsos anyamedvét és egy másikat – eltéríteni szándékuktól. Ez türelemjáték, amelyet azonban „nekünk nincs, ahogy megnyerni” – vélekedett Csákány.
A hivatalokhoz már csak azért sem folyamodnak, mert azok tehetetlensége sokszorosan igazolt, sürgősségi közbelépésre nincs esély – vélik az érintettek. A csütörtökön károsult gazda sem jelentette az esetet, mert 2012-es vesztesége után mai napig sem látott pénzt, viszont annál többet járatják a hivatalok azóta is.
A fejleményekre visszatérünk, azonban a városhoz közeli erdőkben kirándulók, gombászók óvatosan, illetve zajt keltve közlekedjenek az erdőben, hogy elkerüljék a kellemetlen meglepetést. A BBTE környezettudomány szakos hallgatói által a közelmúltban végzett terepgyakorlaton készített térkép megmutatja, hol láttak Szentgyörgy közelében az elmúlt napokban medvét vagy rá utaló jeleket (lábnyomot, friss ürüléket), az biztos, hogy egyre közelebb, és nemcsak az erdőben. <