Kézműveskedés a Guzsalyasnál

A Guzsalyas Alapítvány évek óta feladatának tekinti a hagyományápolást, a kézművesség, a természetes anyagok és azok felhasználásának széles körű népszerűsítését. Hetente két foglalkozást szerveznek gyerekeknek, hétfőn délutánonként a gyapjúval, nemezeléssel, illetve a szövéssel ismerkedhetnek meg, a keddi gyermektáncház után az agyagozás rejtelmeibe nyerhetnek betekintést. Ez mellett a farsanghoz, a húsvéthoz és karácsonyhoz kötődő műhelyfoglalkozásokat is szerveznek osztályok számára, ahol a diákok elkészíthetik az ünnepkör jellegzetes díszét, tárgyait.

– Ezeken a foglalkozásokon nagyrészt az elemi osztályosok vesznek részt, de jönnek 13–14 évesek is a barátnőikkel, főleg olyanok, akik kiskorúkban rendszeresen jártak ide, de most a tanulnivaló és egyéb szabadidős tevékenységek miatt ritkábban jutnak el. Nekik már van egyfajta technikai ismeretük, tudják, mit szeretnének elkészíteni. Most a kisebbek körében nagyon népszerű a szövés – magyarázza Benkő Éva a gyerekfoglalkozások egyik vezetője. – Nem nagy szövőszéken dolgozunk, hanem kis, babaformájú fakeretet használunk, ami körben fel van „vetve”, de a technika ugyanaz. Pénztárcától, babákon, állatkákon át telefontartóig minden elkészíthető. A szövés kitartást igényel, mert a 2 órás foglalkozás alatt a legtöbb gyerek nem tudja befejezni, amit elkezdett, ezért azt eltesszük, és a következő alkalommal újra elővesszük

Jelenleg farsangimaszk-készítésre várják a gyerekeket, aztán a húsvéthoz közeledve megnyitja kapuit a tojásíró műhely, majd az év vége felé karácsonyi díszeket készíthetnek az érdeklődők. Idén március 5-én van a húshagyókedd, ekkor tartják az immár hagyományossá vált farsangi felvonulást.

– Elindulunk innen a Míves Háztól maskarába bújva, az általunk készített maszkokat viselve, és nagy csinnadratta közepette a főtérre vonulunk, ahol találkozunk a többi csoporttal, akik a városi művelődési ház felől jönnek, és együtt próbáljuk a hagyományból merített alakoskodó zsánerfigurákat megjeleníteni, eladni a kecskét, megtáncoltatni a medvét, aztán visszatérünk a Vöröskereszt udvarára, ahol elégetjük a telet, a rosszat jelképező fiú- és lánybábúkat. Ezeket minden évben a Tanulók Házába járó gyerekek készítik el. Énekelünk, táncolunk, majd minden résztvevőt fánkkal kínálunk meg. Gyerekkoromból tudom, hogy azért esszük húshagyókedden a pánkót, hogy a cserepeket a házról a szél ne vigye el. Számunkra fontos a biztonság, ezért igyekszünk ennek eleget tenni – mondta mosolyogva Benkő Éva.

Elmondta, huszonkét évvel ezelőtt hiánypótlóként indították el a kézműves foglalkozásokat, azóta generációk nőttek fel, sokan már saját gyerekeiket hozzák el a tevékenységekre.

– A célunk, hogy a gyerekekkel megszerettessük a kézműveskedést. Ismerjék meg ezeken a tevékenységeken és szokásokon keresztül, hogy milyen volt a múltunk, hová tartozunk. Az évek során sok segítséget kaptunk/kapunk magánszemélyektől, a városházától, de rendszeresen pályázunk is. A mai napig fejlesztjük magunkat, és nagy öröm számunkra, ha lehetőséget kapunk ismereteink továbbadására. Pedagógus továbbképzőkre hívnak, tavaly volt egy Kárpát-medencei fejlesztő program az óvónők számára, ahol a kézművességet és népijátékokat mi oktattuk. Erdélyi szinten is sokfelé elhintettük az ünnepekre való hangolódást, a kézműves foglalkozásokat. Amikor kezdtük az iskolai kézimunka órák a papírhajtogatásban és ragasztásban kimerültek, ma már örömmel hozzák hozzánk a „gyerekeiket” a pedagógusok, és meglepetten tapasztalják, hogy olyan diákok, akiknek a tanulás nehezebben megy, itt feloldódnak, kibontakoznak, egy más oldalukat mutatják be, és sikerélményben van részük.