Kezdő tippek főzéshez

Első lépés: felhívod mamát vagy anyukát. Egyes ételeknél jobb, ha mamát, mert plusz szakmai tapasztalattal rendelkezik. Második lépés: elmondod, hogy minden rendben, megkérdezed, otthon mi újság. Harmadik lépésként rátérsz a lényegre: „mama, lediktálod nekem a salátaleves receptjét?” Aztán szorgosan jegyzetelsz mindent, a vesszőt is, mert ami neki rutin, neked kínai fogalom.
Elbúcsúzol, elolvasod a receptet tízszer, bedobod a táskába, elmész vásárolni. Hazaérsz, megpihensz, még tízszer átfutod a receptet. Ebben a pillanatban már nagyon magabiztos vagy. Hozzáfogsz, előkészítesz mindent, még a vizet is kiméred, minden pontos legyen. Felhívod megint mamát, mert a receptben gépelés közben valamit rövidítettél, és már fogalmad sincs, hogy mi az.
Most már bekapcsolod a tűzhelyet, ténylegesen főzni kezdesz. Izzadsz, könnyezel a hagymától, rohangálsz, mondogatod magadban, hogy minden rendben, ez csak egy leves. Aztán végre elkészül, boldogan újságolod mindenkinek, hogy szinte olyan, mint a mamáé. Jó tipp: annak a családtagnak, aki eszik is belőle, ne mondd ezt, hiszen úgysem olyan, mint a mamáé, évek múlva sem lesz olyan. Boldogan eszed napokig, eteted mindenkivel, büszke vagy, majd három nap múlva újra felcsapsz szakácsnak, kezdesz mindent elölről.
Az évek alatt nagyon sok lehetőségem lett volna megtanulni főzni, de valahogy mindig maradtam a háttérmunkánál. Illetve néha jobb megoldásnak tűnt a zacskós leves, egy pizza vagy a jól bevált sajtos makaróni. Most azonban rákényszerít az élet, hogy néha fakanalat ragadjak, és egyenesen három személyre is főzzek. Valamit, ami lehetőleg finom, laktatós, de könnyű is. Úgyhogy most már tudom, mi a különbség a rántás és ereszték között, megtanultam: a pityókaleves lényege, hogy pityókából több legyen, mint murokból. Tudom, hogy a saláta nagyon hamar megfő, az ereszték pillanatok alatt katasztrófát eredményez.
És nem is vagyok annyira szerelmes, mint egy hónapja, hiszen ma már nem a só dominál mindenben. Rájöttem, hogy karalábéreszelésnél jobb a végső darabkát kidobni, mint a körmeimet is belefőzni a levesbe. Szóval kezdő háziasszonynak elmegyek, azt hiszem. Még csak azt kell megtanulnom, milyen arányban keverjem el a honvágyat, a fáradtságot és a türelmet, hogy a hagymától való könnyezés ne csapjon át zokogásba…

Bartok Barbara