Kézdivásárhelyi kislányt is beválogattak

2020 áprilisában a budapesti szociális és gyermekvédelmi főigazgatóság, illetve a Nemzeti Színház pályázati felhívást adott ki, amelyben 23 éves korig kerestek olyan fiatalokat, akik kipróbálnák magukat a színjátszás területén, és úgy érzik, hogy ének- és tánctudásukat, kreatív, alkotó képességüket szeretnék kamatoztatni.

A szervezők célja a SZIA Színházzal, azaz színházi ifjúsági alkotóműhellyel az volt, hogy olyan előadás születhessen, amely a gyerekekről, fiatalokról szól. A felhívás része volt az is, hogy olyan fiataloknak szól, akik gyermekvédelemben nőnek fel, illetve határon túlról is nevezhettek, onnan megkötés nélkül.

A darab és a zenéje is elkészült, az eredeti tervek szerint májusban mutatták volna be az előadást, ez azonban a pandémia miatt csúszott. A nyár jó részét azonban már a próbák töltik ki, és remények szerint ősszel látható lesz a produkció a magyarországi Nemzeti Színházban, de más helyszínekre is szeretnének eljutni vele.

A kezdeményezés főszervezője, Pintér Szilvia, a Nemzeti Színház ifjúsági programfelelőse, drámapedagógusa a Székely Hírmondónak elmondta: „a pályázatra 142 anyag érkezett be, ezek között voltak versek, zenés előadások, táncos produkciók, sőt, olyan is akadt, aki egy képzőművészeti produkciót küldött be. Ezekből válogattunk, majd először 120 fővel indultunk el táborozni, közülük került ki a SZIA, Színház társulata, amely jelenleg 35 fiatalból áll”.

Határon túlról Dunaszerdahelyről, Pozsonyból, illetve Erdélyből érkezett nevezés, Kézdivásárhelyről mindössze Kelemen Zsanett jelentkezett, aki meg is nyerte magának az elbírálók bizalmát.

– Verses anyaggal jelentkezett, gyönyörű székely népviseletben, klasszikus „tűzről pattant” menyecske, aki szépen beleilleszkedett a nyüzsgő, kissé vadoroszlán természetű gyerekek közé a tavaly nyári egyhetes táborban. Egyértelmű volt, hogy helye van a társulatban, színes egyéniségének, tehetségének köszönhetően” – értékelte a szervező.

Az előadás a gyermekeket, fiatalokat érintő útkeresésről, önmagunk megtalálásáról szól: öt vándor olyan belső utazáson, történeti íven megy keresztül egy képzeletbeli mesés erdőben, ami az élet erdejéhez hasonlítható. Zsanettnek ebben az életerdőben van egy kiemelt karakterszerepe, ő az úgynevezett „öreg”, aki bölcsessége, tapasztalatai által próbálja az elveszett vándorokat terelgetni az úton, akik akkor még egyébként nem tudják magukról, hogy elvesztek.

Egy kétszer ötvenperces zenés, mozgásszínházi előadás van születőben, olyan szereplőkkel, akik alkalmasak énekre, táncra, prózára, és mindezekben tudják kamatoztatni tehetségüket.

Zsanettet arról kérdeztük, mit jelent számára, hogy része lehet ennek a produkciónak, a diáklány elmondta: „mindig szerettem szavalni, énekelni. Megye- és iskolaszinten is már több verses vetélkedőn voltam, Kaposváron, illetve a magyar parlamentben is szavaltam. Különösen nagy öröm számomra, hogy Erdélyből egyedüliként képviselem a vidékünket, a darab kapcsán nagyon sok tehetséges fiatallal megismerkedtem. Nagyon jól éreztem magam minden próbán, és igyekszem mindent megtenni, hogy majd az előadásokon is megmutassam: ott a helyem”.