Két részben értek Háromszékre

Miután a rossz útviszonyok, a gyakori torlódás, az utánpótlás elmaradása, az emberek és lovak kimerültsége miatt félő volt, hogy a magyar csapatok nem tudják a bevonulást időben végrehajtani, nagybaconi Nagy Vilmos utasítására Székelyföld megszállására a dálnoki Miklós Béla tábornok vezette Gyorshadtestet küldték előre. Ennek alegységeként az 1. gépkocsizó dandár és a lovasság egy része, Major Jenő tábornok és Zsombolyai Béla ezredes irányításával szeptember 11–13. között halad a Marosvásárhely – Korond – Székelyudvarhely – Oklánd útvonalon, és szeptember 12-én belép a már erdővidéki Vargyasra, majd onnan a Barót – Nagybacon – Málnásfürdő – Málnás vonalon haladva 13-án felszabadítják Sepsiszentgyörgyöt. Itt szétválva, egyfelől Illyefalva – Kökös, Uzon – Bikfalva, másrészt Réty – Nagyborosnyó – Zágon, illetve Réty – Barátos – Kovászna – Kommandó a haladás iránya.

A 2. gépkocsizó dandár, Heszlényi József tábornokkal az élen a Szászrégen – Gödemesterháza – Maroshévíz – Gyergyószentmiklós – Csíkszereda – Csíkszentsimon vonalat követi. Innen a csapatok két irányba haladnak: egy rész Csíkkozmás, majd Kászonjakabfalva érintésével szeptember 13-án Szárazpatakon át belép Felsőháromszékre, és Kézdiszentléleken át Kézdivásárhelyre érkezik. A másik Tusnádfürdőn, Sepsibükszádon, majd a Nagy-Csomád déli lejtőin, Torján át jut Kézdivásárhelyre. Innen a felszabadítók Nyujtódot, Lemhényt, Berecket, illetve Ojtozt elhagyva a történelmi Magyarország legkeletibb helységébe, Sósmezőre érve befejezik Észak-Erdély visszafoglalását.

A gyorsalakulatok általában csak a kijelölt útvonalakon levő településeken haladtak át. A VII. hadtest csapatrészei viszont, amelyek a bevonuló honvéd hadsereg zömét képezték, és melyből a helységenként az ún. helyőrségi alakulatokat állították össze és hagyták hátra, csak szeptember 20–21-re érkeztek meg különböző útvonalakon Háromszékre, és szóródtak szét a megye településein, így ezek rendezvényekkel egybekötött ünnepélyes fogadására csak ezekben a napokban kerülhetett sor.

Az egri magyar királyi Dobó István 14. honvéd gyalogezred a Csíkszereda – Csíkszentsimon – Tusnádfürdő – Sepsibükszád – Málnás – Oltszem, majd ott szétválva a Zalán – Kálnok– Kőröspatak – Árkos, illetve a Bodok – Gidófalva vonalon szeptember21-én vonult be Sepsiszentgyörgyre szotyori Nagy Gyula altábornagy és feltorjai Kozma István vezérőrnagy parancsnoksága alatt, majd oszlott szét a megye déli es délnyugati helységeibe.

A Kézdivásárhelyre szeptember 13-án bevonult 2. gépkocsizó dandár helyébe szeptember 21-én, vitéz nemes Domaniczky Ödön tábornok vezetésével az egri 20. gyalogdandár törzse és a 44. gyalogezred érkezett. Ezek Csíkszerdából indultak 20-án, Kozmáson és Kászonújfalun át érték el Szárazpatakot. Itt két részre válva az egyik csapattest 21-én, vitéz Domaniczky Ödön vezérletével Kézdiszentléleken át bevonult Kézdivásárhelyre, a másik csapattest Kézdikőváron töltötte az éjszakát, majd 21-én, földúton haladva Torjára ért. Innen Felső- és Alsócsernátont érintve, a főúton Albis és Dálnok mellett elhaladva, Maksán át érkezett Kovásznára és környékére, illetve Rétyre, küldetését itt fejezve be.

A megszállást követő három hónapban, november 26-ig három szinten szervezett katonai közigazgatás alatt állott Észak-Erdély. A határvédelem megszervezése mellett a hadsereg gondoskodott a közigazgatás és oktatás ujjászervezéséről, a lakosság ellátásáról és biztonságáról, a szociális ügyek kezeléséről.

József Álmos