Két kisbakancsból a világ

A Kisbakancsosok túracsoport, melyet Gáspár László Zsolt EKE-tag alapított, amikor ő maga is apa lett, hetedik éves, nő, mint a kelt tészta. A havi túraalkalmakon nem ritka a 100-150 fős létszám, ennek ellenére a jó szervezésnek és az önkéntes segítőknek köszönhetően még sosem adódott semmilyen komolyabb galiba. Véget ért az idei, nyolc hónapos kirándulószezon, összegzésre kértük a csoport vezetőjét.

– A gyermekek esetében nem igaz a mondás, hogy nincs rossz időjárás, csak rosszul öltözött ember, ezért mindig kivártuk a megfelelő túraidőt. Merthogy ilyenkor nemcsak a menetelésre esik a hangsúly, legalább annyira fontosak a pihenőidők és a levezetés is, ami sokszor egy cukrászdázás, hogy a gyerekek szó szerint jó ízzel maradjanak egy túra után – mondja Gáspár László.

Az éves túraterv igen változatos. Abban szerepelnek a kisbakancsosok körében leginkább képviselt 5-10 éves korosztálynak való könnyebb séták, de alkalmanként akár 1000 méteres szintkülönbségű magashegyi túrák is, néha pedig a gyaloglás csak mellékes, mert fő szerep a fürdőzésnek, a szalonnasütésnek, a szórakozásnak jut.

– Idei első, márciusi túránk verőfényben és 20 centis hóban a Pacén át Szentkirályig és vissza vezetett. Áprilisi rekordunkat nehéz lesz megdönteni, a Vargyas-szorosban 166-an voltunk, 66 gyerekkel. Ilyenkor értékeli az ember a barátok segítségét, akik beállnak „sepregetőnek”, azaz vigyáznak, nehogy valaki leszakadjon a csoporttól. Májusban a Csukás-hegységben is 123-an voltunk a Zenoaga-gerincen és a Vörös-havason, elég komoly, 600 méteres szintkülönbségű túra volt. Júniusban két és fél napot a várfalvi EKE-táborban töltöttünk, ott a tordai kollégák gyermekfoglalkozásokat is szerveztek, de szombat-vasárnap két kirándulást is beiktattunk.
Az esős július miatt augusztus elején ejtették meg a soros túrát a zalánpataki Bugyogó-feredőhöz. Szeptember elején a Fogarasi-havasokba, a Barkács-menedékházhoz mentek fel. Négy óra alatt jutottak fel 1550 méterre, de csak 17-en, mert a menedékház részleges felújítás alatt állt. Jövet Feleken még a Bruckenthal-kastélyt is meglátogatták. Ezt követően Barcarozsnyóra mentek, és az Üvegvölgyön keresztül a Salamon-kőre, onnan pedig visszaereszkedtek Brassó belvárosba.
Következő alkalomkor Törcsvár és Fundáta környékén túráztak, gyönyörű volt a kilátás a Bucsecs- és a Királykő-hegység felé.

– Azt szeretem, hogy mehetsz egyedül vagy csak a családdal, de ha beszélgetni van kedved, akkor van kivel. Tartós barátságok is szövődtek – mondja egy négy éve a csoporthoz csatlakozó anyuka, Finta Enikő, aki 4 gyermekével és férjével együtt annyi túrán részt vesz, ahányon lehet. – Vannak különböző nehézségű túrák, így mindenki talál olyat, ami kedvére való. A gyerekeket eleinte nógatni kellett, de megjött a kedvük, mert mindig van, akivel játszani, most már mi nem bírjuk a tempót tartani velük.
Gáspár Laci alapos felelős, a gyerekek érdekeit érvényesítő szervezőmunkáját nagyra értékelik a kisbakancsosok szülei. A csoporthoz egyébként bárki csatlakozhat – ha bírja a gyermekzsivajt. Már a jövő évi túraterv is megvan, 80%-ban közkívánatra alakult ki. Az eddigiekkel ellentétben a közszállítási eszközöket – vonatot, buszt – is igénybe fogják venni, hiszen sok gyereknek ez külön érdekesség. A feladat viszont egyre több, Gáspár László tárt karokkal várja azt, aki legalább alkalmanként átvállalná egy-egy túra levezetését.