Kérdez és kérdeztet

Lelkének tiszta pillanataiban angyalokat fest, egyébként még most is vívódik, van-e létjogosultsága festészetének – így ismertük meg Miklóssy Mária festőművészt mint embert az Artprinter Kiadónál megjelent, gyönyörű kivitelezésű albuma bemutatója, illetve az azzal társított kamara-kiállítás apropóján.

Bodor Tünde

2019. április 12., 00:232019. április 12., 00:23

Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet vezetőjének köszöntője után Deák Ferencnek adta át a szót, aki, mint mondta, Miklóssy Máriával való megismerkedésük óta eltelt időben folyamatosan tanul tőle, mentorának tekinti, egyébként pedig egy angyalos kép vonta a festőművész műtermének mágikus terébe. Nagy intellektusnak, ugyanakkor vívódó, önreflexív embernek ismerte meg Miklóssy Máriát, akinek összetett képi világát és kifejezőerejét, ugyanakkor egységes életművét, motívumrendszerét méltatta.

– Gyakori témája a nő, akit időtlenségbe magasztosított, ikonszerű formában ábrázol, de az erdélyi táj is szerves része festészetének. Újabb művei szintézisek, a humánum felmutatása a céljuk – mondta Deák, akinek átfogó tanulmányát Miklóssy festészetéről az album is tartalmazza.

Miklóssy Mária szívesen beszélt arról, alkotóként mi foglalkoztatta és foglalkoztatja most is: nagy vágya, hogy meg tudja festeni azt az egy képet, melyet legjobbnak érezhet, amely – szerinte – létjogosultságot adna az összes többi festményének is. Továbbá Plugor Sándor özvegyeként szeretné a húsz éve elhunyt művész munkásságát éltetni, ebben a törekvésében fia, Plugor Magor is segíti, akivel lefolytatott beszélgetését interjú formájában szintén megtalálhatjuk a könyvben. A női sors összetettségét szimbólumrendszerbe foglalja, a begyűjtött élményeket – akár a szeretett Kárpát-medencei folyók mentén vagy a háromszéki medencében beléivódott tájélményeket, akár más impulzusokat – megérleli, a művet is többször lekaparja, újrafesti, újrakezdi – mondta.

Végül Kopacz Attila beszélt az igényes kivitelezésű album születésének körülményeiről. Gyorsan és könnyen sikerült, hiszen kész anyagra támaszkodhattak. Azért örül, hogy sikerült pályázati támogatással kivitelezni, mert az erdélyi művészetre amúgy az anyaországban is nehezen adnak pénzt, Bukarestben pedig sehogy. Ez a kötet beleilleszkedik a háromszéki alkotókról szóló sorozatba, amelynek további kötetei vannak előkészületben Baász Imréről és Plugor Sándorról.