Karácsonyi pompa és csillogás a lakberendező szemével

Babos-Herlan Ani nagyon sok dekorációs elemet összegyűjtött az elmúlt húsz évben. Tíz évig Németországban élt, és abban a szerencsés helyzetben, hogy megvehette, ami megtetszett. Mostanság bérbe adja ezeket, így elsősorban az fontos számára, hogy másoknak kedvébe járjon. Mint mondja, a korábbi években abból díszítette otthonát, ami maradt, idén viszont egy pávát ábrázoló festmény hatására úgy döntött, a pávakéket arannyal kombinálva csinosítja családi otthonát.

– A karácsonyi dekorációs trendekben idén dominál az arany, a barna, én úgy gondoltam, kicsit feldobom a kékkel. Azt tapasztalom, az emberek zöme nem mer változtatni, a jól bejáratott színekhez ragaszkodik, inkább a piros, a fehér, a zöld a megszokott kombináció. Ez nem is gond, mert nagyon szép, ha valami hagyománnyá válik. Az a legfontosabb, hogy szeretettel készüljön. Nem kell mindig a legújabb, legdrágább dolgokat megvenni, bármilyen díszünk, dekorációnk van otthon, használjuk fel, örvendjünk neki. Nem kell ész nélkül követni a divatot. Szép és jó a trendi, de mindig azt tegyük, amit érzünk. Sokszor elég néhány fenyőtoboz, moha vagy fenyőág, hogy a tavalyi díszeinket felfrissítsük. Ebben a kommersz világban, amikor mindent eldobunk, és mindig mást akarunk, biza jól tud esni, amikor a tavalyit elővesszük, és egy-két aprósággal kiegészítjük. Ezelőtt is ugyanazokat a díszeket használtuk minden évben, és örülni tudtunk nekik. Nagyon fontos, hogy mindent a saját ízlésünkre szabjunk, azt válasszuk, ami nekünk tetszik. Lényeges az is, hogy mi passzol a lakásunkhoz, vagy éppen mink van készleten. Az üveggömb például időtálló, amit viszont szerintem kerülni kéne, az a túlzottan csillogó, zörgő angyalhaj.

A gyertyafény melegséget sugároz

– Ezernyi megoldás van, hogy meghitté varázsoljuk az otthonunkat, a sok fény, a meghitt zene, a finom ételillatok mind-mind segítenek. Számomra a gyertyafény az igazi, melegséget és otthonosságot sugároz, különleges hangulatot varázsol. Mindig eszembe jut a gyerekkorom, amikor a karácsonyfák gyertyákkal voltak díszítve, persze kellett őrizni, nehogy leégjen, de nagyon szép volt – emlékszik a mindig mosolygós Ani.

Az ilyenkor szokásos fenyő- vagy műfenyő-dilemma tekintetében a lakberendező az igazi fenyőt preferálja, egyrészt a helyi adottságok, másrészt a hagyomány miatt.

– Nagyon bizonytalan világot élünk, a hagyományok kezdenek kikopni, már nem látom azt az örömet, amit gyerekkoromban, amikor az angyal minden évben ugyanazt a fát hozta. Ebben a nagyon bőséges világban minden van, öröm kevésbé, én ezt hiányolom. A lelkesedésem nem szokott elfogyni, hálát adok a jó Istennek, akármilyen fáradt vagyok, másnap újult erővel és töretlen optimizmussal állok a feladatok elé.

 

Karácsonyi hagyományok

– Abban a szerencsében van részem, hogy a férjem főzi a karácsonyi menüt, míg az én feladatom a takarítás és a díszítés. Nagyon fontos számomra, hogy minden évben ugyanazok a dolgok kerüljenek az asztalra, az örökölt evőeszközök, szalvétagyűrűk, a herendi porcelán, egyszóval olyan tárgyak, amelyek emlékeztetnek valakire, aki már nem lehet velünk, a szeret ünnepe így válik teljessé. Azt tapasztalom, itthon nem szeretik azt, ami a másé volt, kimondottan akkor érzik jól magukat, ha újat vesznek, nincs meg a továbbadás-öröklés kultúrája úgy, ahogy az külföldön megvan. Kint büszkék arra, amit a nagymamától, szüleiktől kaptak, egy-egy vacsoránál szívesen hangsúlyozzák ezt, örülnek annak, hogy annyi éven át megmaradt és használhatják. Én erre próbálom nevelni a fiamat.

Az asztalt igyekszik minél egyszerűbben megteríteni, mindig használ tányéralátétet, az asztal közepére antik virágedény kerül, amit friss fenyővel, gyertyával és egy-két angyalkával varázsolt ünnepivé, vigyázva arra, hogy ne legyen túl zsúfolt, mert az ünnepi asztalra úgyis sok minden kerül.

– Előétel, főételhez tányér, ha van leves, akkor levesestányér, boros és vizespohár. Ennyi. Mindig megbeszéljük előre, mi legyen a menüsor, a férjem nem székely, ezért minden évben más-más karácsonyi ízt választunk, de természetesen a szüleimnél nem maradhat el a hagyományos töltött káposzta.

Nyugalom legyen, szeretet és béke

– Szenteste templomba megyünk, míg odavagyunk, megjön az angyal, hazatérés után körbeüljük az asztalt, eszünk, és majd csak utána bontjuk ki az ajándékokat. Nálunk az a hagyomány, hogy mindenki egy ajándékot kérhet, azt is ésszerű keretek között. A fiam, a férjem és én is írunk levelet az angyalnak, de nem azon van a hangsúly, mit kaptunk. Mindig elkeseredem, amikor látom, hogy egyre-másra vásárolunk, a gyerekek annyi ajándékot kapnak, hogy már nem tudnak örülni nekik, a felnőttek azt sem tudják, mit ajándékozzanak. Így mi arra törekszünk, hogy inkább nyugalom legyen az otthonunkban, szeretet és béke. Nem vágyom nagy dolgokra, azt kívánom, boldogok legyünk, ne vitatkozzunk, ne stresszeljünk. A munkámban is arra törekszem, hogy ebben a sokszor szürke világban megmutassam a szépet, nem kimondottan azért, hogy profitáljak belőle, hanem azért, mert úgy gondolom, ha adsz, akkor kapsz is. Mivel én sokat kaptam az élettől, úgy érzem, kötelességem ebből vissza is adni. Ilyenkor, karácsony táján örvendjünk annak, hogy élünk, próbáljunk megelégedni azzal, amink van, ne azt nézzük, másnak, mije van. Én azt mondom mindig, nézzünk hátrafele is, hogy másnak mije hiányzik.

Fotók: Tofán Levente