Játszanak a gyermekért

Mélységesen egyetértek azzal, hogy mielőtt gyereket vállalnak, a szülőket kellene iskolázni. Ezért örömmel vettem tudomásul, hogy – ha csak elszórva is, ha már az iskolás gyerek felmenőinek is – de létezik egyáltalán valamilyen formája, mi több, kidolgozott programja is a Szülők iskolájának. Ahova járni nem kötelesség, hanem öröm.
Kinda Eleonóra a Székely Mikó Kollégium vallástanárnője, aki a mentálhigiénés képesítést is megszerezte. Ehhez még egy szaktanfolyamot hozzátéve, vette a bátorságot, hogy először szülőkkel dolgozva, majd tanárokkal (osztályfőnökökkel) is működtessen egy olyan „iskolát” – gyakorlatilag egy tanfolyamot –, ahol a képzett szülők által a gyermeknek lesz jobb, jobban megértik egymás nyelvét a generációk. Ez tulajdonképpen egy önsegítő csoport, azonos korú gyermekeket nevelő szülőknek, pedagógusoknak. Vannak iskolák, amelyek kifizették a képzés szerény árát minden résztvevő tanárnak, annyira hasznosnak ítélik számukra is ezen ismereteket. Pedagógusoknak ez 60 órás foglalkozást jelent, szülőknek havonta egy délután három órát.
– Fejlődéslélektani, önismereti témákat tárgyalunk, de szeretetnyelveket, hatékony kommunikációt, stressz- és haragkezelést is, mondja Kinda Eleonóra. A képzés legnagyobb hozadéka a cikluskezdő osztályokban van, hiszen így érvényesíthetik legtovább a jó kapcsolatokon alapuló együttműködést a tanár-szülő-diák háromszögben.
Eleonóra által most magyar nyelven is elérhetővé vált a tanfolyam a pedagógusok számára, akikből már egy újabb, márciusban induló csoport is kikerekedett, de én a novembertől májusig tartó havi egy foglalkozás konkrét szülői tapasztalatairól faggatom a tanárnőt, fenntartásaimat sem hallgatva el.
– Vajon nem az jön el inkább, akinél kisebb-kevesebb a gond?
– Hozzávetőlegesen a szülők egyharmada vállalja fel, hogy jót tenne neki egy ilyenen részt venni, ők nagyon sokfélék – mondja Kinda Eleonóra. Van, akit a gyermeke küld, de van nehezen kezelhető gyermek nehéz természetű anyukával is. Itt rájöttek, hogy a gondok múló életkori sajátosságok, illetve, több szituációs játéknak köszönhetően is, hogy túl sok elvárásuk van a gyermekkel szemben. Amikor utolsó nap az összes szülő előtt elmondták egymásnak azt, amit tanultak, akkor sajnálkoztak azok, akik nem találtak erre időt, szándékot magukban.
Ilyen játékból az is kiderült, hogy a most a szabadságukat kevesellő gyermekek szigorú szülők lennének, így tehát sejthető, hogy bár berzenkednek a korlátok ellen, tulajdonképpen tisztelik a szülőt, aki felállítja azokat. Nem jó a gyermeket a gondoktól sem mentesíteni, azok megoldásától erősödik – mondja a mentálhigiénés szakember.
Kinda Eleonóra azt tanácsolja a szülőknek, természetesen az apáknak is, merjenek gyermekeikre kíváncsiak lenni. Ha kérdéseik, kételyeik vannak, már azok kimondásával elindulnak a megoldás felé. Általában a felnőttek nehezen vonódnak be a játékokba, de a foglalkozások végeztével, gyakran jóval túl a „rendes” időn, feltöltődve, zsibongva távoznak. Egy hatodikos gyermeket nevelő apuka teljes meggyőződéssel állította, szülőnek, osztályközösségnek egyaránt javára vált a szülők iskolája, olyan dolgokról, gondokról nyílt alkalmuk beszélni, amiről szülői értekezleten nem szívesen, vagy lehetőség hiányában nem beszélnek. „Javasolnám a tanfelügyelőségnek, minden osztályfőnököt képezzenek erre a feladatra, hogy azok a maguk során a szülőket is bevonhassák ebbe a közösségépítésbe, amelynek során saját gyermekünkről is sok mindent megtudtunk” – mondta.