Iskolás leszek!

Egy kisgyerek és családja életében az első nagy mérföldkő az óvoda, majd az iskola. Egyesek számára különös jelentőséggel bíró, várakozásokkal teli esemény az iskolakezdés, mások szorongva, félve gondolnak az új kihívásra. Péter Kingával, a megyeszékhelyi Váradi József Általános iskola tanítónőjével a kezdeti nehézségekről, azok leküzdésének módjairól beszélgettünk.

– A legtöbb hatéves gyerek fizikailag, érzelmi és értelmi szempontból is iskolaérett, ezt az bizonyítja, hogy néha unja már az óvodát. Ez azoknál a gyerekeknél tapasztalható, akik két éves koruktól napközibe járnak. A legfontosabb dolog az, hogy a gyereket ne riogassa a szülő vagy a nagyobb testvér iskolába lépés előtt: majd meglátod, ha iskolás leszel… Fontos, hogy az érdeklődés felkeltésére alapozott kijelentések hangozzanak el. Az iskolát kezdő gyerek pszichésen érett kell legyen, megfelelő testi fejlettséggel kell rendelkezzen, így könnyebben megfelel az elvárásoknak, könnyebben beilleszkedik az új közösségbe. A pszichés tényezők közül a legfontosabb a figyelem, az érzékelés-észlelés, az emlékezet, valamint a szociális és érzelmi érettség. Ez teszi alkalmassá a gyereket, hogy megfeleljen az iskolai követelménynek. Tanítóként úgy segíthetjük, hogy minél több játékot szervezünk, ezek lehetőséget adnak a kapcsolatok kialakítására – magyarázta a pedagógus.
Az előkészítő osztályban a közösség szabályainak betartása, napirend kialakítása, egymás megismerése, a gyerekek szociális fejlesztése, az összeszokáson van a hangsúly.
Fontos a figyelem fejlesztése, az első osztályban történő képességfejlesztés megalapozása.
– Az én osztályomban előkészítősöknek nincs házi feladat. Ha otthoni feladatot kap a gyerek, az megfigyelésen vagy gyűjtőmunkán alapszik. Pl. Milyen az időjárás? Falevelek, virágok, gyümölcsök, zöldségek behozatala a konkrét megismeréséhez. Az előkészítő osztály lehetőséget ad a szabad és irányított játékok megszervezésére. A tanterv kompetencia alapú, témacentrikus és a tantárgyak között kapcsolat teremtődik meg, integráltan folyik az oktatás. Hét vége felé tapasztalom a fáradtságot a gyerekeknél, de ilyenkor olyan tevékenységeket szervezek, ami az állóképességüknek eleget tesz. A szülő részéről fontos, hogy időben legyen lefektetve a gyereke, így pihentebben érkezik az iskolába.
A kicsiknek vannak már az óvodában elkezdett egyéni órái sport, művészeti tevékenységek terén. Jónak találom, ha folytatja, mert a kitartást kell megtanulja. De azt a fajta hozzáállást, hogy öt különböző tevékenységre legyen beíratva a gyerek – és ha van kedve, csak akkor megy alapon járjon – helytelennek találom. Legyen egy-két olyan tevékenysége, ami az adottságaihoz mérten fejleszti képességeit – tette hozzá.
A több évtizedes tapasztalattal rendelkező tanítónő szerint a szülő-gyerek-pedagógus kapcsolatnak a kölcsönös tiszteletre és a bizalomra kell épülnie.
– A szülő számára fontos, hogy elhiggye: gyermeke a legjobb utakat járja tanítójával a megismerés terén. Számára fontos, hogy visszajelzést kapjon a gyerekéről. Az együttműködést kell megtapasztalja, azt kell érezze a szülő, hogy partnerként vagyunk jelen a nevelésben. Minden a gyereke érdekében történik.
A pedagógus azt tanácsolja a szülőknek, hogy beszélgessenek el gyerekükkel, meséljenek saját iskolai élményeikről.
– A legfontosabb a bátorítás, a gyermekeink egyéni képességeinek az ismerete. Fontosnak tartom, hogy a szülők a gyerekeikben az értéket lássák meg, engedjék, hogy saját tempójában fejlődjön. Ne akarják, hogy olyan legyen, mint…, ne legyen összehasonlítva senkivel. A munkám során Leonard Bernstein szavait vallom: a tanulás azért van, hogy rájöjjünk, mihez van különleges képességünk – emelte ki a tanítónő.