Iskolaigazgatók kerestetnek

Nem árulok el titkot azzal, hogy ősszel vizsgáztatják az iskolaigazgatói tisztségre jelentkező pedagógusokat. Ha kissé nyugodtabb légkör övezné a rohamosan közeledő iskolakezdés izgalmait, azt mondanám, érdemes megpróbálkozni, érdemes felelősséget vállalni egy intézmény, egy tanintézet életéért.

Emlékszem, valamikor sokan áhítoztak erre a megkülönböztetően fontos igazgatói székre, mert nem csupán erőt és fantáziát láttak ebben a munkakörben, hanem képességeiket akarták, próbálták ez új megbízatással megmutatni, gyümölcsöztetni. Az elvárások az évek során nem csökkentek, ám sokasodtak a gondok, és gyarapodtak az akadályok.

Az iskolaigazgatás minősége nyilván függött a vezetőnek előléptetett munkabírásától, a közösséget alkotó pedagógusok elkötelezettségétől, de nagymértékben attól is, hogy milyen viszonyt tudott kialakítani az iskolavezető az általa irányított közösséggel. Mert ettől is igen-igen függ a diákokkal kialakított kapcsolatrendszer rugalmassága, a pedagógus–diák–szülő között meghonosodó együttműködés. Ha valamelyik igazgató ajtaján félve kopognak be a kollégák, ha nem találnak megértésre vélt vagy valós nézeteltérések, ha a szülők egyre sokasodó követelményeivel szemben nem tud megfelelő fegyvert kovácsolni, elsősorban a megértés, a közös eszköztár biztosításával, nem tud, nem lehet sikeres az iskolavezetői tevékenység.

Nem mondom, hogy mindenki, de nagyon sokan kísérték figyelemmel a pedagógusok nyári vizsgáztatását, voltak, akik kétségbe vonták ennek értékét, voltak, akik csámcsogtak a vonal alá került oktatók eredményein, s igen, a sajtó sem bánt „kesztyűs” kézzel a sikertelen jelentkezőkkel. Így lesz az igazgatói versenyvizsgával is. Egy dolog biztos szerintem: egy ilyen vizsgálat – bizony az! – nem döntheti el a rátermettséget, ezért lenne ildomos a közvetlen munkatársak véleményét is kikérni az igazgatói szék várományosáról.

Egyik esztendőben egyik iskolánkban kiváló eredménnyel, nagy fölénnyel nyerte az ilyen versenyvizsgát az egyik tanár. A kollégák megrökönyödésére ki is akarták nevezni, de sikerült meggyőzni a kinevezőket, hogy az illető bizony nem igazgatónak termett. És más kapta a megbízatást. Persze, azért lehetnek hibák, de a döntéshozók kötelessége, hogy a legodaillőbbek foglalják el az iskolaigazgatói széket!