Irodalmi karaván Kovásznán

Codău Annamária kritikus, szerkesztő, irodalomszervező bújt a moderátor szerepébe. A beszélgetés elején arra kérte a szerzőket, olvassanak fel egy-egy művet a köteteikből. Varga László Edgár a Saigon című versét adta elő A bejárónőm: Isten című kötetéből, Láng Orsolya Személyes okok címűt (Bordaköz), André Ferenc pedig Fidget spinner-t (Szótagadó). A felolvasást követő első kérés az volt, bemutatkozásképpen fogalmazzák meg, kit milyen téma, kérdés foglalkoztat leginkább műveiben, mi a jó értelemben vett mániájuk, amelyhez mindig visszanyúlnak.

A válaszokból kiderült, míg Ferencet inkább a világot összetevő apró részletek, az igazságnak hitt tények mögötti mélyebb rétegek érdeklik, Orsolyát elsődlegesen a saját összetevődései, az érzései, viszonyulásai. Mint mondta, szereti lekövetni annak folyamatát, ahogyan az első benyomások átváltoznak idővel, szeret ebből építeni egy történetet, amely az érzelemvilág története. Edgár szerint, ahogyan a kötete címe is sugallja, írásainak visszatérő szereplője Isten. „Az istenteremtés és -keresés a művészetben egy kulcsmotívum, fő összetevő, legalábbis számomra. Nem feltétlenül abban az értelemben, hogy nagyon hívő lennék, hanem keresem az ember azon missziós részét, ami többé tesz az állatnál” – magyarázta.

A következő kérdéskör arra vonatkozott, tartanak-e attól, hogy eltűnik az általános műveltség, részműveltségek és résztudások maradnak. Abban mindhárman egyetértettek, hogy írni a hagyományok tiszteletben tartása, a klasszikusok ismerete nélkül nem lehet. Ferenc szerint a kultúra folyamatos változásban van, és ez nem jó, nem rossz, ez egy tény. Orsolyának a klasszikus egy menedék, ott tud leginkább fókuszálni, amíg a kortárs inkább egy körhinta, sok információval, képpel.

Edgár az innovációban hisz, de tudja, nem lehetséges a hagyomány ismerete és tisztelete nélkül. Szerinte az általános műveltség, amit így ismerünk, nem fog eltűnni, amíg van közoktatás. Úgy véli, a kérdés inkább az, hogy mikor aktualizálják az irodalomoktatást, hiszen az jelenleg nem ad a diákok kezébe egy olyan olvasási készséget, amivel a kortárs irodalmat meg tudná érteni.

A beszélgetés végén azt boncolgatták, mi a legjobb humorforrás a műveikben. Ferencnél a humor veszélyes állat, tudni kell, ki a célközönség. Viszont meg lehet mutatni vele az egyértelmű dolgok groteszk, addig ismeretlen oldalát.

A legerősebb humor az, amit a helyzetek váratlansága, a véletlenek összjátéka eredményez – mondta Orsi. Edgár szerint nagyon fontos a humor a művészetben, de nehezebb jó humort vinni az írásokba, mint patetikusan megfogalmazni valamit. „Ha valakinek jó humora van, arról biztosan tudhatod, hogy intelligens ember” – tette hozzá.

A beszélgetés egy újabb kör felolvasással, majd könyvvásárral és dedikációval zárult.